Keresés a Bibliában

5És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket, (1Ján 3,2) 6Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba, (1Kor 1,1) 7És ott prédikálják vala az evangyéliomot. (Csel 21,23.24.4Móz;6,1) 8És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. (Csel 3,2-8) 9Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, (2Kor 5,2-4) 10Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. (Ésa 35,6) 11A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! 12És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő. (Csel 16,6) 13Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala. (1Kor 1,12; Csel 19,1) 14Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván (Csel 19,3) 15És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat: (Csel 4,24;17,24;1Thess 1,9) 16Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: (Csel 17,30; Róm 1,24) 17Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. (Csel 17,27.28; Róm 1,19.20) 18És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék. (Mát 9,14;11,2; Ján 1,35.41)

KNB SZIT STL BD RUF KG