5Végül a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra a döntésre jutottak, hogy bántalmazzák és megkövezik őket.
6Ők azonban megtudták ezt, és elmenekültek Lükaónia városaiba, Lüsztrába, Derbébe és a környékre,
7és ott hirdették az örömhírt.
8Lüsztrában élt egy beteg lábú ember, aki születésétől fogva képtelen volt lábra állni és járni.
9Hallgatta Pál beszédét. Ő rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.
10Ezért hangosan így szólt:
„Állj egyenesen a lábadra!” Ekkor ő talpra ugrott, és járt.
11A sokaság, látva, mit tett Pál, lükaóniai nyelven így kiáltott: „Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”
12Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig, mivel ő vitte a szót, Hermésznek.
13A városfalon kívüli Zeusz-templom papja bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni.
14Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, megszaggatták a ruhájukat, a tömeg közé futottak,
15és így kiáltottak:
– Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az örömhírt hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, meg a tengert és mindent, ami bennük van.
16Az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útját járja.
17Mindazonáltal nyilvánvalóvá tette jelenlétét, amikor jót tett veletek: a mennyből esőt adott és termést hozó időket; bőven adott táplálékot és a szívetekbe örömöt.
18Ezekkel a szavakkal is csak nagy nehezen tudták lebeszélni a tömeget arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.