Keresés a Bibliában

Elvi állásfoglalás.

8 1Ami a bálványoknak áldozott húst illeti, bizonyos, hogy mindnyájan ismerjük a kérdést. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. 2Aki sokat ad a tudásra, még nem ismerte föl, hogyan kell tudnia. 3De aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja. 4Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön – tudniillik sok istenük és sok uruk van –, 6nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.

Megértés az aggályosokkal szemben.

7De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s téves lelki ismeretünk beszennyeződik. 8Az étel ugyan nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. 9Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! 10Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék. 11Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. 12Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. 13Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF