Ima a Getszemáni kertben.

³⁹Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. ⁴⁰Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” ⁴¹Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: ⁴²„Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” ⁴³Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. ⁴⁴Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. ⁴⁵Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. ⁴⁶Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Jézus elfogatása.

⁴⁷Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. ⁴⁸Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” ⁴⁹Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, kardot rántsunk ellenük?” ⁵⁰Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. ⁵¹De Jézus így szólt: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította. ⁵²Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: „Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! ⁵³Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.”

KNB SZIT STL BD RUF KG