39Azután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére indult. Tanítványai is követték.
40Amikor odaért, ezt mondta nekik:
– Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
41Azután mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
–
42Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[
43Angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette.
44Gyötrelmében még feszültebben imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.]]
45Amikor imádkozás után felkelt, és odament tanítványaihoz, a szomorúságtól alva találta őket.
46Ezt mondta nekik:
– Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
47Miközben még beszélt, íme, tömeg érkezett, amelynek élén Júdás, a Tizenkettő egyike haladt. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
48Jézus így szólt hozzá:
– Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
49Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték:
– Uram, odavágjunk a karddal?
50Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.
51Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta:
– Hagyjátok abba!
És megérintve a fülét meggyógyította.
52Majd ezt mondta Jézus a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, akik azért jöttek, hogy elfogják:
– Úgy vonultatok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.
53Amikor nap mint nap veletek voltam a Templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának órája.