Jézus halálfélelme.

³⁹Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték. ⁴⁰Mikor odaért, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” ⁴¹Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott: ⁴²„Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.” ⁴³Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. ⁴⁴Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. ⁴⁵Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta őket. ⁴⁶„Mit alusztok? – szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Jézust elfogják.

⁴⁷Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. ⁴⁸Jézus erre megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” ⁴⁹Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: „Uram, vágjunk közéjük karddal?” ⁵⁰Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét. ⁵¹„Hagyjátok abba” – szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította. ⁵²Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal! ⁵³Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé.”

KNB SZIT STL BD RUF KG