11 ¹Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány oktatását, továbbment onnét, hogy tanítson és igét hirdessen városaikban.
²Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
– ³Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?
⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! ⁵Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
⁶Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!
⁷Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? ⁸Nem? Ugyan miért mentetek ki? Ékes ruhába öltözött embert látni? Akik ékes ruhát viselnek, királyok palotáiban vannak. ⁹Nem? Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony azt, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! ¹⁰Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd előtted az utadat. ¹¹Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. ¹²Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erővel terjed, de az erőszakosok hatalmukba kerítik. ¹³Mert minden próféta és a Törvény Jánosig prófétált. ¹⁴Sőt ha akarjátok: ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵Akinek van füle, hallja!
¹⁶De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltozzák a többieknek: ¹⁷„Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem jajgattatok.” ¹⁸Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: „Megszállott!” ¹⁹Eljött az Emberfia, aki eszik-iszik, és ezt mondják: „Íme, falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja!” De a Bölcsességet tettei igazolják.
²⁰Akkor azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg:
– ²¹Jaj neked, Korazin, jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! ²²Sőt mondom nektek: Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³És te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna mind a mai napig. ²⁴Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.
²⁵Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta:
– Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes, s az én terhem könnyű.
13 ¹Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. ²Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. ³Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
– Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. ⁶De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. ⁷Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. ⁸Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. ⁹Akinek van füle, hallja!
¹⁰A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
¹¹Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. ¹²Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. ¹³Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. ¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! ¹⁵Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. ¹⁶Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. ¹⁷Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
¹⁸Halljátok hát a magvető példázatát! ¹⁹Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. ²⁰Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, ²¹de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. ²²Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
²³Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
²⁴Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. ²⁵De amíg mindenki aludt, eljött ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, s elment. ²⁶Amikor a vetés szárba szökött és magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. ²⁷A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?” ²⁸„Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták:
„Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” ²⁹Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. ³⁰Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«”
³¹Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.
³³Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt.
³⁴Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, ³⁵hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek.
³⁶Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták:
– Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!
³⁷Így válaszolt nekik:
– Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. ³⁸A szántóföld a világ. A jó mag az Ország fiai, a konkoly a Gonosz fiai. ³⁹Az ellenség, aki elvetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Ahogy tehát összegyűjtik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén. ⁴¹Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek Országából minden bűnre vezető dolgot és gonosztevőt, ⁴²és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. ⁴³Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
⁴⁴Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
⁴⁵Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. ⁴⁶Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja.
⁴⁷Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. ⁴⁸Amikor megtelik, partra vonják, leülnek, és a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is. Jönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat, ⁵⁰és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. ⁵¹Megértettétek mindezt?
– Igen – mondták neki.
⁵²Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő.
⁵³Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét.
⁵⁴Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták:
– Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? ⁵⁵Hát nem az ács fia ez? Ugye Máriának hívják az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? ⁵⁶Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez?
⁵⁷És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában.
⁵⁸Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
14 ¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta hírét Jézusnak, ²és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.”
³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vettette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. ⁴János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” ⁵Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.
⁶Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a társaság előtt, és Heródes gyönyörködött benne. ⁷Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. ⁸Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ⁹A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. ¹⁰Elküldött, és a börtönben lefejeztette Jánost. ¹¹Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának. ¹²Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak.
¹³Amikor Jézus ezt meghallotta, bárkán távozott onnét egy lakatlan helyre, hogy magukban legyenek. A tömeg ennek hallatán gyalog utánament a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
¹⁵Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták:
– Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak!
¹⁶Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni!
¹⁷– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték.
– ¹⁸Hozzátok ide nekem! – mondta.
¹⁹Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ²⁰Mindannyian ettek, s jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett.
²²Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ²³Miután elbocsátotta a tömeget, felment a hegyre, hogy egymagában imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. ²⁴A bárka már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, ugyanis ellenszél volt. ²⁵A negyedik éjszakai őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták:
– Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak.
²⁷De azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
– Bátorság, én vagyok, ne féljetek!
²⁸Péter így válaszolt neki:
– Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!
²⁹Mire ő így szólt:
– Gyere!
Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. ³⁰De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:
– Uram, ments meg!
³¹Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki:
– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
³²És amint beszálltak a bárkába, elült a szél. ³³A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták:
– Valóban Isten Fia vagy!
³⁴Átkelve a túlsó partra Genezáret földjére érkeztek. ³⁵Amikor felismerték a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, ³⁶és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.

KNB SZIT STL BD RUF KG