11 ¹Amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványának adott utasításait, továbbindult, hogy tanítson és hirdesse az igét az ottani városokban.

Keresztelő János követsége.

²Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, elküldte (két) tanítványát ezzel a kérdéssel: ³„Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” ⁴Jézus így válaszolt: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: ⁵vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. ⁶Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Jézus tanúsága Jánosról.

⁷Amikor azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? ⁸Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. ⁹Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. ¹⁰Ez az, akiről az Írás mondja:
Nézd, követemet küldöm színed előtt,
hogy elkészítse előtted az utat. ¹¹Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő. ¹²Keresztelő János napjaitól fogva mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el azt. ¹³A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték. ¹⁴Ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵Akinek füle van, hallja meg.

A nép konoksága.

¹⁶Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: ¹⁷Furulyáztunk, de nem táncoltatok,
siránkoztunk, de nem zokogtatok. ¹⁸Eljött János, nem eszik és nem iszik, azt mondják rá: ördöge van. ¹⁹Eljött az Emberfia, eszik-iszik, és azt mondják rá: lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! A bölcsességet azonban művei igazolták.”

A megátalkodott városok.

²⁰Akkor korholni kezdte a városokat, ahol a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg. ²¹„Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amik nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. ²²De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³Te meg Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, a mai napig állna. ²⁴Egyébként mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

Jézus hálaadása.

²⁵Abban az időben Jézus így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. ²⁶Igen Atyám, így tetszett neked. ²⁷Mindent átadott nekem Atyám:
senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni. ²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve:
én felüdítlek titeket. ²⁹Vegyétek magatokra igámat
és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű,
s így nyugalmat találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes,
az én terhem könnyű.”

Példabeszéd a megvetőről.

13 ¹Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján. ²Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt. ³Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: „Kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették. ⁵Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt. ⁷Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elnyomták. ⁸A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. ⁹Akinek füle van, hallja meg!”

Mire valók a példabeszédek.

¹⁰Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?” ¹¹Ő így felelt: „Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem. ¹²Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak és nem értenek. ¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván halljátok, de nem értitek,
nézvén nézitek, de nem látjátok! ¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve:
fülükre nagyot hallanak
és behunyják szemüket,
hogy szemükkel ne lássanak
és ne halljanak fülükkel,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket. ¹⁶Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall. ¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata.

¹⁸Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet. ¹⁹Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett. ²⁰A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja, ²¹de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik. ²²A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad. ²³Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.”

Példabeszéd a konkolyról.

²⁴Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. ²⁵Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. ²⁶Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is. ²⁷Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly? ²⁸Mire ő azt felelte: ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? ²⁹Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. ³⁰Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.”

Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.

³¹Egy másik példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor fölnő, nagyobb minden veteménynél. Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai közt fészket raknak.” ³³Ismét más példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe kever úgy, hogy az egész megkel.” ³⁴Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. ³⁵Így beteljesedett a próféta jövendölése:
„Példabeszédre nyitom ajkamat:
hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva.”

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata.

³⁶Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet.” ³⁷Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia. ³⁹Az ellenség, aki ezt veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Mint ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait. Azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, ⁴²és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg. ⁴⁴Példabeszéd a kincsről, a gyöngykereskedőről és a hálóról. Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet. ⁴⁵Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres. ⁴⁶Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt. ⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. ⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: jönnek az angyalok, kiválasztják a gonoszokat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik őket. ⁵⁰Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁵¹Megértettétek mindezt?” „Igenis” – felelték. ⁵²Erre ő így szólt: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.”

Jézus Názáretben.

⁵³Mikor Jézus e példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan. ⁵⁴Visszament lakóhelyére és a helybelieket tanította a zsinagógákban. Azok meglepődve kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatévő ereje? ⁵⁵Nem az ács fia ez? Anyja nem Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? ⁵⁶És nővérei, ugye azok is itt élnek köztünk? Honnan vette hát mindezt?” ⁵⁷– és megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában.” ⁵⁸Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

Keresztelő Szent János lefejezése.

14 ¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta Jézus hírét. ²„Ez Keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.” ³Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette. ⁴János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd.” ⁵Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. ⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. ⁷Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. ⁸Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ⁹A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. ¹⁰Lefejeztette tehát Jánost a börtönben. ¹¹Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának. ¹²Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás.

¹³A hír hallatára Jézus bárkába szállt, és egy magányos helyre ment, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.” ¹⁶Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.” ¹⁷„Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték. ¹⁸„Hozzátok ide”, mondta. ¹⁹Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek. ²⁰Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosárral szedtek össze. ²¹Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár.

²²Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. ²³Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. ²⁴A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. ²⁵Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett. ²⁶Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak. ²⁷De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” ²⁸Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj !” – mondta ő. ²⁹Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen. ³⁰De az erős szél láttára megijedt, s amikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!” ³¹Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” ³²Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. ³³„Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.

Genezáret földjén.

³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. ³⁵Mihelyt fölismerték őt a helybeliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. ³⁶Aki csak hozzáért, meggyógyult.

KNB SZIT STL BD RUF KG