11 ¹Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.
²Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait ³és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« ⁴Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: ⁵A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. ^{(Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1) 6}Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.«
⁷Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? ⁸Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. ⁹Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.

¹⁰Ő az, akiről írva van:
‘Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,
aki elkészíti előtted utadat’.

^{(Kiv 23,20; Mal 3,1) 11}Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. ¹²A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. ¹³Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; ¹⁴és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön. ¹⁵Akinek van füle, hallja meg.
¹⁶Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek,

¹⁷és mondják:
‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,
siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.’

¹⁸Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’ ¹⁹Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.«
²⁰Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: ²¹»Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban. ²²De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba!Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. ^{(Iz 14,13.15}<fs><fs) 24}De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.«
²⁵Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett ez neked! ²⁷Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
²⁸Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. ^{(Jer 6,16) 30}Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«
13 ¹Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. ²Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.
³Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: »Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. ⁵Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. ⁶De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. ⁷Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. ⁸Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. ⁹Akinek van füle, hallja meg!«
¹⁰Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: »Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?« ¹¹Ő ezt válaszolta nekik: »Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. ¹²Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek.

¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta:
‘Hallván hallotok majd, de nem értetek,
és nézvén néztek, de nem láttok.

¹⁵Mert elhízott a szíve e népnek,
a fülükkel nehezen hallanak,
a szemüket pedig behunyták,
nehogy lássanak a szemükkel,
halljanak a fülükkel,
értsenek a szívükkel;
nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket’.

¹⁶A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. ¹⁷Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
¹⁸Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: ¹⁹Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. ²⁰A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, ²¹de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. ²²A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. ²³A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.«
²⁴Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. ²⁵Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. ²⁶Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. ²⁷Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’ ²⁸Azt felelte nekik: ‘Ellenséges ember cselekedte ezt.’ A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’ ²⁹Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. ³⁰Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’«
³¹Egy másik példabeszédet is mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz belőle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek«.
^{(Dán 4,8k.18) 33}Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.«
³⁴Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik,

³⁵hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott:
»Példabeszédekre nyitom ajkamat,
kijelentem a világ alapítása óta
elrejtett dolgokat«.

³⁶Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!« ³⁷Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. ³⁹Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: ⁴¹az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek, ⁴²és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. ⁴³Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!
⁴⁴Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
⁴⁵Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. ⁴⁶Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.
⁴⁷Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. ⁴⁸Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. ⁴⁹Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól ⁵⁰és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
⁵¹Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.« ⁵²Ő pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«
⁵³Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.
⁵⁴Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: »Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? ⁵⁵Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? ⁵⁶Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?« ⁵⁷És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.« ⁵⁸Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
14 ¹Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, ²és azt mondta szolgáinak: »Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halálból, ezért működnek benne a csodatevő erők.«
³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. ⁴János ugyanis azt mondta neki: »Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.« ⁵Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt.
⁶Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek, ⁷ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle. ⁸Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: »Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« ⁹A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki. ¹⁰Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. ¹¹A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának. ¹²A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.
¹³Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból. ¹⁴Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. ¹⁵Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.« ¹⁶Jézus azonban azt mondta nekik: »Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.« ¹⁷Azok ezt felelték neki: »Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.« ¹⁸Azt mondta nekik: »Hozzátok ide azokat.« ¹⁹Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. ²⁰Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
²²Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. ²³Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
²⁴A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. ²⁵Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: »Kísértet!«, és félelmükben kiáltozni kezdtek. ²⁷Jézus azonban mindjárt szólt nekik: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« ²⁸Péter így válaszolt neki: »Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.« ²⁹Ő azt mondta: »Gyere!« Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. ³⁰Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: »Uram! Ments meg engem!« ³¹Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: »Te kishitű! Miért kételkedtél?« ³²Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. ³³Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«
³⁴Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak. ³⁵Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahoztak hozzá minden beteget, ³⁶és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.

KNB SZIT STL BD RUF KG