Keresés a Bibliában

11 1És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. (Zsolt 22,2) 2János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül, (Mát 14,3;Luk 7,18-25) 3Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk? (Malak 3,1) 4És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: (2Kir 4,44) 5A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik; (Ésa 35,5.6;61,1) 6És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik. (Mát 13,57;26,31) 7Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat? (Mát 3,1.5) 8Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. (Luk 19,10) 9Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! (Luk 1,76) 10Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat. (Malak 3,1) 11Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. (Mát 13,17) 12A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. (Luk 16,16;13,24) 13Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. (5Móz 19,15) 14És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala. (Malak 4,5; Mát 17,10-13) 15A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 8,26) 16De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, (Márk 11,24) 17És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. (Mát 28,20) 18Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. (Mát 3,4) 19Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól. (Mát 9,14.15) 20Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: (Mát 9,21; Luk 6,19) 21Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. (Luk 10,12-15;Jón 3,6) 22De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. (5Móz 4,2;Luk 11,38) 23Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. (Mát 4,13;8,5;9,1) 24De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked. (Mát 10,15) 25Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. (Luk 10,21.1Kor;1,26-29) 26Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. 27Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. (Mát 28,18; Luk 10,22; Ján 3,35;17,2; Fil 2,9) 28Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. (Mát 12,20; Jer 31,25) 29Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. 30Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Ján 5,3) 13 1Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 2És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. (Mát 10,2) 3És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, (Márk 4,1-20; Luk 8,4-15) 4És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. (Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 5Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. (Márk 8,36; Luk 9,25) 6De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. (Róm 2,6) 7Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. (Márk 9,1;Mát 10,23) 8Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 9A kinek van füle a hallásra, hallja. (2Pét 1,16-18) 10A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 11Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 12Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van. (Mát 25,29; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 13Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. (5Móz 29,3) 14És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: (Ésa 6,9.10) 15Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 16A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. (Luk 10,23.24) 17Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották. (Mát 11,14; Malak 4,5) 18Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. (Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 19Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. (Mát 14,9.10) 20A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; (Luk 1,17) 21De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. (Márk 9,14-29; Luk 9,37-42) 22A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. (Mát 6,19-34.1Tim;6,9) 23A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Mát 9,13) 24Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; (Mát,13 36-43.) 25De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. (Zsolt 118,25.26) 26Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. (Mát 10,1) 27A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 28Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 29Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. (Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 30Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. (Mát 3,12) 31Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; (Márk 4,31; Luk 13,19) 32A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. (Zsolt 8,3) 33Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. (Luk 13,20.21) 34Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, (Márk 4,33.34) 35Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. (Zsolt 78,2) 36Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. (Mát,13 24-30.) 37Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia; (Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17) 38A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. (1Kor 3,9) 39Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. (Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20) 40A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. (Luk 17,1-2) 41Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek, (Mát 25,31-46) 42És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 43Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja. (Dán 12,3) 44Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. (Mát 19,29; Luk 14,33; Fil 3,7) 45Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; (Luk 19,10) 46A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. (Péld 8,10.11) 47Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; (Mát 22,9.10) 48Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. (Luk 7,29) 49Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. (Mát 25,32) 50És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (5Móz 19,15) 51Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. (1Kor 5,13) 52Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. (Mát 16,19; Ján 20,23) 53És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan. (Márk 11,24) 54És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők? (Mát 28,20) 55Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? 56És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek? (Ján 7,15-52) 57És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. (Ján 4,44) 58Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt. (Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8) 14 1Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, 2És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. (Márk 6,14.17-30; Luk 9,7-9) 3Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. (Mát 11,2) 4Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. (3Móz 18,16) 5De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. (Mát 21,26) 6Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek; (Luk 14,16-24) 7Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. 8A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. 9És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. 10És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. (Mát 5,26) 11És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. (Mát 6,14.15) 12És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak. (Mát 13,1.2) 13És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból. (Mát 13,47.21.43) 14És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. (Mát 9,36) 15Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. (1Móz 1,27) 16Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. (1Móz 2,24) 17Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. (1Kor 7,10.11) 18Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. (5Móz 24,1) 19És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26) 20És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. (2Kir 4,44) 21A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 22És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. (1Kor 7,7.17) 23És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. (Luk 6,12;9,18) 24A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. (Márk 10,13-16; Luk 18,15-17) 25Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. (Mát 18,2.3) 26És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. (Luk 24,37) 27De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! (Márk 10,17-31; Luk 18,18-30) 28Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. (Luk 10,26-28) 29Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. (2Móz 20,12-16) 30De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! (3Móz 19,18) 31Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? (Mát 8,26) 32És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. (Mát 6,20; Luk 12,33) 33A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (Mát 10,26; Luk 8,17;12,2) 34És általkelvén, eljutának Genezáret földére. 35És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának; (Mát 7,2) 36És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának. (Mát 9,21; Luk 6,19)

KNB SZIT STL BD RUF KG