32Amikor arra a helyre értek, melynek neve Getszemáni, így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg imádkozom!
33Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s rettegni és gyötrődni kezdett.
34Így szólt hozzájuk:
– Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!
35Egy kicsit távolabb ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36Így szólt:
– Abba, Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
37Visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez:
– Simon, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani?
38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
39Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
40Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült, és nem tudták, mit mondjanak neki.
41Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább és pihenjetek! Vége! Eljött az óra! Íme, az Emberfia a bűnösök kezébe kerül.
42Keljetek fel, menjünk! Íme, itt van, aki kiszolgáltat engem.
39Azután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére indult. Tanítványai is követték.
40Amikor odaért, ezt mondta nekik:
– Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
41Azután mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
–
42Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[
43Angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette.
44Gyötrelmében még feszültebben imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.]]
45Amikor imádkozás után felkelt, és odament tanítványaihoz, a szomorúságtól alva találta őket.
46Ezt mondta nekik:
– Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
18
1Miután ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Volt ott egy kert, oda ment be tanítványaival együtt.
2Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert Jézus gyakran ment oda tanítványaival.