22 ¹Közeledett már a pászkának is nevezett ünnep, a kovásztalan kenyerek ünnepe. ²A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy végezzenek vele, mert féltek a néptől.
³A Sátán megszállta Júdást, akit Kariótinak is neveztek, és egyike volt a Tizenkettőnek. ⁴Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe. ⁵Azok megörültek, és megegyeztek abban, hogy pénzt adnak neki. ⁶Ő elfogadta az egyezséget, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a tömeg tudta nélkül a kezükre adhassa.
⁷Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. ⁸Elküldte Pétert és Jánost:
– Menjetek, és tegyétek meg az előkészületeket, hogy megünnepelhessük a pászkát!
– ⁹Mit szeretnél, hol készítsük elő? – kérdezték.
¹⁰Ezt mondta nekik:
– Amikor beértek a városba, találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Kövessétek abba a házba, ahová bemegy, ¹¹és mondjátok a ház urának: „A Mester ezt üzeni: »Hol van a szoba, ahol tanítványaimmal megünnepelhetem a húsvétot?«” ¹²Ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett emeleti termet. Ott készítsétek elő!
¹³Elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik, ők pedig előkészítették a húsvéti vacsorát.
¹⁴Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, ¹⁵és ezt mondta nekik:
– Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megünnepeljem veletek ezt a húsvétot. ¹⁶Mert mondom nektek, hogy többé nem ünneplem meg, amíg el nem nyeri teljes jelentését Isten országában.
¹⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt:
– Vegyétek, és osszátok el magatok között, ¹⁸mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Isten országa!
¹⁹Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta:
– Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
²⁰Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta:
– E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik. ²¹De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt az asztalon! ²²Az Emberfia elmegy ugyan, amint rendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!
²³Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet közülük, aki ezt meg fogja tenni. ²⁴Ezután azon kezdtek veszekedni, hogy ki a legnagyobb közöttük. ²⁵Ő így szólt hozzájuk:
– A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmat gyakorolnak felettük, jótevőknek hívatják magukat. ²⁶Köztetek ilyesmi ne legyen! Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki az élen jár, legyen olyan, mint aki szolgál. ²⁷Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
²⁸Ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem megpróbáltatásaimban, ²⁹ezért én rátok hagyom az országot, ahogy Atyám rám hagyta, ³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve bíráskodjatok Izrael tizenkét törzse fölött.
³¹Simon, Simon, íme, a Sátán elkért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, ³²de én imádkoztam érted, hogy ki ne aludjék a hited. Ezért te, ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!
³³Ő erre ezt mondta:
– Uram, kész vagyok veled menni a börtönbe és a halálba is!
– ³⁴Mondom neked, Péter, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz engem.
³⁵Azután ezt mondta nekik:
– Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, miben szenvedtetek hiányt?
– Semmiben – mondták.
³⁶Ezt mondta nekik:
– Most azonban akinek van erszénye, vegye elő, s ugyanúgy a tarisznyát is! Akinek nincs kardja, adja el köpenyét, és vegyen! ³⁷Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: Bűnösök közé sorolták. Mert ami meg van írva rólam, az most beteljesedik.
³⁸Erre így szóltak:
– Uram, íme, van itt két kard!
– Elég! – mondta nekik.
³⁹Azután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére indult. Tanítványai is követték. ⁴⁰Amikor odaért, ezt mondta nekik:
– Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
⁴¹Azután mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
– ⁴²Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[ ⁴³Angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette. ⁴⁴Gyötrelmében még feszültebben imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.]] ⁴⁵Amikor imádkozás után felkelt, és odament tanítványaihoz, a szomorúságtól alva találta őket. ⁴⁶Ezt mondta nekik:
– Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
⁴⁷Miközben még beszélt, íme, tömeg érkezett, amelynek élén Júdás, a Tizenkettő egyike haladt. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. ⁴⁸Jézus így szólt hozzá:
– Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
⁴⁹Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték:
– Uram, odavágjunk a karddal?
⁵⁰Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét. ⁵¹Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta:
– Hagyjátok abba!
És megérintve a fülét meggyógyította. ⁵²Majd ezt mondta Jézus a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, akik azért jöttek, hogy elfogják:
– Úgy vonultatok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. ⁵³Amikor nap mint nap veletek voltam a Templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának órája.
⁵⁴Miután elfogták, elvitték, és bekísérték a főpap házába.
Péter távolról követte őket. ⁵⁵Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. ⁵⁶Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt:
– Ez is vele volt!
⁵⁷Ő azonban tagadta:
– Asszony, nem ismerem!
⁵⁸Röviddel ezután másvalaki látta meg, és rászólt:
– Te is közülük való vagy!
– Ember, nem vagyok! – válaszolta Péter.
⁵⁹Körülbelül egy órával később még valaki erősködni kezdett:
– Bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való!
⁶⁰Péter így szólt:
– Ember, nem tudom, mit beszélsz!
Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas. ⁶¹Ekkor az Úr megfordult, és rátekintett Péterre. Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” ⁶²Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
⁶³Azok a férfiak, akik őrizték, gúnyolták és verték. ⁶⁴Bekötötték a szemét, és ezt kérdezték tőle:
„Prófétálj! Ki ütött meg?” ⁶⁵És sok más szidalmat is szórtak rá.
⁶⁶Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, bekísértették a nagytanács elé, ⁶⁷s ezt mondták:
– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk! Ezt mondta nekik:
– Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ⁶⁸ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. ⁶⁹De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.
⁷⁰Erre mindannyian ezt mondták:
– Akkor hát te vagy Isten Fia?!
– Ti mondjátok, hogy az vagyok – mondta nekik. ⁷¹Azok pedig ezt mondták:
– Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet