14 ¹Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték. ²Íme, egy vízkóros ember került elébe. ³Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
⁴De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. ⁵S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
⁶Erre nem tudtak mit felelni.
⁷Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
– ⁸Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! ⁹És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. ¹⁰Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. ¹¹Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
¹²Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! ¹³Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! ¹⁴Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
¹⁵Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
¹⁶Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. ¹⁷A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” ¹⁸De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” ¹⁹A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” ²⁰Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” ²¹Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” ²²A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. ²³Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! ²⁴Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
²⁵Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
– ²⁶Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. ²⁷Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
²⁸Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? ²⁹Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: ³⁰„Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” ³¹Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? ³²Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. ³³Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
³⁴Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? ³⁵Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
15 ¹A vámszedők és a bűnösök mind egyre jöttek Jézushoz, hogy hallgassák. ²A farizeusok és az írástudók viszont így zúgolódtak egymás között:
– Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik.
³Erre ezt a példabeszédet mondta nekik:
– ⁴Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵S ha megtalálta, örvendezve a vállára veszi, ⁶hazamegy, összehívja a barátait és a szomszédait, majd így szól hozzájuk:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” ⁷Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
⁸Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? ⁹És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elveszítettem.” ¹⁰Mondom nektek, így fognak örülni Isten angyalai egyetlen bűnös megtérésének.
¹¹Azután így folytatta:
– Valakinek volt két fia. ¹²A fiatalabbik így szólt apjához: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.” Ő pedig megosztotta köztük javait.
¹³Néhány nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent, elköltözött messze földre, és ott eltékozolta vagyonát, mert szertelen életet élt. ¹⁴Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, ő pedig nélkülözni kezdett. ¹⁵Ekkor elment, és elszegődött egy helybeli polgárhoz, aki kiküldte őt a földjeire disznókat őrizni. ¹⁶Szívesen megtöltötte volna a gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
¹⁷Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! ¹⁸Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: »Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. ¹⁹Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Fogadj be béreseid közé!«”
²⁰Útra kelt, és elment apjához.
Még messze járt, amikor apja meglátta, megesett a szíve rajta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta.
²¹A fiú ekkor így szólt: „Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” ²²Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! ²³Azután hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, ²⁴mert ez a fiam halott volt, és újra életre kelt; elveszett, és megkerült!” És elkezdtek vigadozni.
²⁵Az idősebbik fiú a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és az énekszót. ²⁶Magához hívott egy szolgát, és tudakolta tőle, hogy mi történt. ²⁷Mire a szolga így felelt: „Testvéred jött meg, és apád levágatta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” ²⁸Ekkor ő haragra lobbant, és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérlelte. ²⁹Ő azonban ezt mondta neki: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked!? Soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskét sem, hogy barátaimmal vigadozhassak.
³⁰Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkre tékozolta el vagyonodat, levágattad a hizlalt borjút.” ³¹Ő azonban így válaszolt: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. ³²Ünnepelni és örvendezni kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt; elveszett, és megkerült.”
16 ¹Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. ²Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” ³Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. ⁴Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” ⁵Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” ⁶Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” ⁷Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” ⁸Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. ⁹Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
¹⁰Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. ¹¹Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? ¹²És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
¹⁴Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták. ¹⁵Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
¹⁶A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni. ¹⁷Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.
¹⁸Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
¹⁹Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. ²⁰Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt. ²¹Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit. ²²Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. ²³Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. ²⁴Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!” ²⁵De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. ²⁶Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” ²⁷Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához! ²⁸Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!” ²⁹Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” ³⁰De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.” ³¹Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

KNB SZIT STL BD RUF KG