Egy vízkóros meggyógyítása.

14 ¹(Jézus) szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották. ²Volt ott egy vízkóros ember. ³Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem szabad?” ⁴Azok hallgattak. Erre ő menten meggyógyította és elbocsátotta, ⁵hozzájuk pedig így szólt: „Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza-e ki szombaton is?” ⁶Azok nem tudtak mit felelni.

Példabeszéd a főhelyekről.

⁷A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. ⁸„Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. ⁹Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod. ¹⁰Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt. ¹¹Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Az igazi vendégbarátság.

¹²Akkor a házigazdához fordult: „Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben ők is meghívnak és viszonozzák neked. ¹³Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. ¹⁴Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor.”

Példabeszéd az ünnepi lakomáról.

¹⁵Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: „Boldog, aki asztalhoz telepedhet Isten országában!” ¹⁶Erre ő így válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sok vendéget hívott. ¹⁷Mikor eljött a lakoma ideje, ezzel az üzenettel küldte szolgáját a meghívottakhoz: jöjjetek, (minden) el van már készítve. ¹⁸De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. ¹⁹Egy másik azt mondta: öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki. ²⁰Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek. ²¹A szolga hazatért s mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. ²²A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. ²³Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam. ²⁴Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”

Jézus követése kereszthordozás.

²⁵Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt: ²⁶„Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. ²⁷Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet tanítványom. ²⁸Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse? ²⁹Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja: ³⁰ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni. ³¹Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen és nem ül le előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni? ³²Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá és békét kér. ³³Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. ³⁴A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel ízesítik? ³⁵Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg.”

Az elveszett bárány.

15 ¹Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák. ²A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, jegyezték meg. ³Erre a következő példabeszédet mondta nekik: ⁴„Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem Hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? ⁵Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: ⁶Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat. ⁷Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

Az elveszett drachma.

⁸Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van és elveszt egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja? ⁹Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drachmámat. ¹⁰Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.”

A tékozló fiú.

¹¹Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt. ¹²A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Az elosztotta köztük vagyonát. ¹³Néhány nap múlva a fiatalabb
összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. ¹⁴Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. ¹⁵Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. ¹⁶Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. ¹⁷Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek! ¹⁸Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és teellened! ¹⁹Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. ²⁰Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. ²¹Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. ²²De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára. ²³Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk, ²⁴hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek. ²⁵Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. ²⁶Hívta az egyik szolgát és megkérdezte, mi történt. ²⁷Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült. ²⁸Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja kijött és kérlelni kezdte. ²⁹De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. ³⁰Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút. ³¹Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. ³²Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”

A hűtlen intéző.

16 ¹Aztán tanítványaihoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. ²Magához hívatta tehát és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésről. Nem maradhatsz tovább intézőm. ³Az intéző így gondolkodott: mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. ⁴Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézőségből. ⁵Egyenként magához hívatta ura minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az. ⁶Vedd elő adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet. ⁷Aztán egy másiktól kérdezte: hát te mennyivel tartozol? Száz mérő búzával, volt a válasz. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, és írj nyolcvanat. ⁸Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. ⁹Én is azt mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is; ¹⁰aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen. ¹¹Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték? ¹²S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek? ¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A farizeusok képmutatása.

¹⁴Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták. ¹⁵Ő azonban kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos. ¹⁶A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erőfeszítés nélkül. ¹⁷Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvényből. ¹⁸Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.

A dúsgazdag és a koldus Lázár.

¹⁹Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. ²¹Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. ²²Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. ²³Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt. ²⁴Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. ²⁵Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. ²⁶Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy, hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen. ²⁷Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba. ²⁸Van még öt testvérem, figyelmeztesse őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. ²⁹Ábrahám megjegyezte: van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk. ³⁰Ám az erősködött: nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. ³¹Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”

KNB SZIT STL BD RUF KG