14 ¹És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. ^{(2Móz 20,12-17) 2}És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. ^{(Mát 23,14; Márk 12,40) 3}És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani? ^{(Mát 12,10) 4}Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. ⁵És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? ^{(Mát 12,11) 6}És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre. ⁷És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: ^{(Mát 24,1-42; Márk 13,1-37) 8}Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, ^{(Péld 25,6.7) 9}És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. ^{(Mát 19,27-29) 10}Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. ^{(Márk 10,29.30) 11}Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. ^{(Luk 18,14; Jób 22,29; Máté 23,12) 12}Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. ^{(Luk 6,33) 13}Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: ^{(Máté 25,34-36.40) 14}És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor. ^{(Luk 12,11) 15}Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában. ¹⁶Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; ^{(Mát 22,2-10; Jel 19,7-9; Péld 9,2-5) 17}És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! ^{(Mát 15,24;10,5.6; Csel 13,46) 18}És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! ^{(Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2) 19}És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! ^{(Mát 10,30) 20}A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. ^{(Mát 10,22) 21}Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. ^{(Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29.1Kor;1,22) 22}És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. ^{(Luk 19,43.44) 23}Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. ^{(Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 24}Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat. ^{(4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Luk,14 17.) 25}Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: ^{(Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34) 26}Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. ^{(Mát 10,37.38) 27}És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. ^{(Luk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34) 28}Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? ²⁹Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, ^{(Ján 10,3) 30}Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! ^{(Luk,14 31.) 31}Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött? ^{(Mát 24,32; Márk 13,28) 32}Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. ³³Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. ^{(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22) 34}Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? ^{(Mát 5,13; Márk 9,50) 35}Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja. ^{(Mát 11,15)} 15 ¹Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. ^{(Mát 9,10.11; Márk 2,15.16) 2}És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik. ^{(Luk 7,39) 3}Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: ^{(1Thess 5,5.6) 4}Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? ^{(Mát 18,12-14;Luk 19,10) 5}És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. ^{(Luk,15 31.) 6}És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala. ^{(1Pét 2,25) 7}Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre. ^{(Mát 26,3-5; Ján 11,47-50) 8}Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? ^{(Ján 11,27) 9}És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! ^{(Mát 26,14.15; Márk 14,10) 10}Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. ^{(Luk 4,14) 11}Monda pedig: Egy embernek vala két fia; ^{(2Sám 1,16) 12}És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. ^{(2Móz 12,6) 13}Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. ^{(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17) 14}Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. ^{(Luk 3,13) 15}Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. ^{(Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 16}És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. ¹⁷Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! ^{(Márk 10,32) 18}Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. ^{(Márk 16,19; Luk 24,51; Csel 1,9) 19}És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! ^{(Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1) 20}És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. ^{(Luk 2,25;Luk 13,11) 21}És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! ^{(Luk 22,13) 22}Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! ²³És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. ^{(Márk 14,25) 24}Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. ^{(2Kir 9,13; Ján 12,12-14) 25}Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot. ^{(Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20) 26}És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? ^{(Mát 26,21-23) 27}Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. ^{(Zsolt 118,26) 28}Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt. ²⁹Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. ^{(Józs 24,27) 30}Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. ^{(Mát 20,25-27; Márk 10,42-44) 31}Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! ³²Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott. ^{(Mát 20,28)} 16 ¹Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. ^{(Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11) 2}Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. ^{(Mát 21,12; Márk 11,11) 3}Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! ^{(Ésa 56,7; Jer 7,11) 4}Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. ^{(Márk 11,18; Ján 7,19) 5}És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? ⁶Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. ^{(Mát 21,23-27; Márk 11,27-33) 7}Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. ^{(Csel 4,7-10) 8}És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. ^{(Eféz 5,8.1Thess;5,5) 9}Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. ^{(1Tim 6,18.19) 10}A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. ^{(Luk 19,16.17) 11}Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? ^{(Mát 14,5) 12}És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek? ^{(Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2) 13}Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. ^{(Mát 6,24) 14}Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt. ^{(Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12) 15}És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos. ^{(Luk 18,9;Zsolt 7,10) 16}A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. ^{(Mát 11,12.13;Malak 3,1) 17}Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni. ^{(Mát 5,18;1Pét 1,25.2Pét;3,10) 18}Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik. ^{(Mát 5,32;19,9; Márk 10,11.12) 19}Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: ^{(Zsid 1,2) 20}És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. ^{(Luk 23,33; Zsid 13,12) 21}És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. ^{(Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42) 22}Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. ^{(Zsolt 118,22) 23}És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. ^{(Ésa 8,14.15) 24}És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. ^{(Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 25}Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. ^{(Mát 22,15-22; Márk 12,13-17) 26}És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. ^{(Luk 19,45.47;Luk 18,31-33) 27}Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; ^{(Mát 26,57.58) 28}Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. ^{(Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 29}Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. ^{(Ésa 8,20) 30}Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! ^{(Róm 13,7) 31}Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

KNB SZIT STL BD RUF KG