12 ¹Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majdnem eltaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz:
– Óvakodjatok a farizeusok kovászától, a képmutatástól!
²Nincsen olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. ³Ezért tehát amit sötétben mondtatok, azt világosban fogják hallani, és amit a belső szobákban fülbe súgva mondtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.
⁴Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azon túl nem árthatnak! ⁵Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen! Bizony, mondom nektek: tőle féljetek! ⁶Ugye két fillérért öt verebet adnak? Isten mégsem feledkezik meg közülük egyről sem. ⁷Sőt még a hajatok szála is mind meg van számlálva! Ne féljetek, értékesebbek vagytok sok verébnél!
⁸Mondom nektek, aki elismer engem az emberek előtt, azt az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt.
¹⁰Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
¹¹Amikor zsinagógákba, uralkodók és hatóság elé visznek benneteket, ne aggódjatok, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok! ¹²Ugyanis a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, hogy mit kell mondanotok.
¹³Valaki a tömegből ezt mondta neki:
– Mester, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
¹⁴De ő így válaszolt:
– Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
¹⁵Azután ezt mondta nekik:
– Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét nem a vagyona biztosítja!
¹⁶Mondott nekik egy példázatot:
– Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. ¹⁷Ekkor így gondolkodott magában: „Mit tegyek? Nincsen hova betakarítanom a termésemet.” ¹⁸Majd így szólt: „A következőt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden gabonámat és javamat. ¹⁹Aztán ezt mondom magamnak: »Sok javad van sok évre félretéve. Pihend ki magad, egyél, igyál, vigadozzál!«” ²⁰Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen, még ez éjjel visszakérik életed. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” ²¹Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten mértéke szerint gazdag.
²²Tanítványaihoz pedig így szólt:
– Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! ²³Az élet ugyanis több a tápláléknál, és a test a ruházatnál. ²⁴Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! ²⁵De aggodalmaskodással melyiktek tudja akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? ²⁶Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? ²⁷Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik. ²⁸Ha pedig a mező füvét, ami ma van, de holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább benneteket, kicsinyhitűek! ²⁹Ezért ne kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! ³⁰Mert mindezeket a világ pogányai hajszolják. A ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. ³¹Keressétek inkább az ő országát, és ráadásként ezeket is megkapjátok.
³²Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! ³³Adjátok el vagyonotokat, és osszátok ki alamizsnaképpen! Szerezzetek magatoknak szét nem feslő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, s a moly sem teszi tönkre! ³⁴Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. ³⁵Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva! ³⁶Legyetek olyanok, mint azok, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki! ³⁷Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. ³⁸És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
³⁹Kétségtelen, ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. ⁴⁰Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
⁴¹Péter ezt kérdezte:
– Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?
⁴²Az Úr így válaszolt:
– Ki tehát a hűséges és előrelátó sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel majd, hogy idejében kiadja élelmüket? ⁴³Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ebben a munkában talál! ⁴⁴Bizony, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli.
⁴⁵De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd; ⁴⁶azon a napon jön majd meg annak a szolgának az ura, amelyiken nem várja, és abban az órában, amelyikben nem gondolja, és kettévágatja, s a hűtlenek sorsára juttatja.
⁴⁷Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem készült fel vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. ⁴⁸Amelyik viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. ⁴⁹Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! ⁵⁰Egy keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, amíg ez végbe nem megy! ⁵¹Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem meghasonlást. ⁵²Mert mostantól öten lesznek egy házban, de megosztva: három kettő ellen, és kettő három ellen. ⁵³Az apa a fia ellen, és a fiú az apja ellen. Az anya a lánya ellen, és a lány az anyja ellen. Az anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen.
⁵⁴Azután szólt a sokasághoz is:
– Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, itt a vihar, és úgy is lesz. ⁵⁵Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön, és úgy is lesz. ⁵⁶Álnokok, a föld és az ég jelenségeit felismeritek. Miért nem vagytok képesek felismerni, hogy itt a sorsdöntő pillanat?
⁵⁷De miért nem ítélitek meg ti magatok, hogy mi a helyénvaló? ⁵⁸Amikor ellenfeleddel a bíróságra mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen! ⁵⁹Mondom neked, nem jössz ki onnét addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
13 ¹Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. ²Így válaszolt nekik:
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük? ³Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el! ⁴Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? ⁵Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!
⁶Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. ⁷Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?” ⁸De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom, ⁹hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”
¹⁰Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. ¹¹Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni. ¹²Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!
¹³Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent. ¹⁴A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!
¹⁵Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? ¹⁶Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?
¹⁷Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.
¹⁸Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam? ¹⁹Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.
²⁰Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát? ²¹Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.
²²Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
²³Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
– ²⁴Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. ²⁵Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.” ²⁶Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.” ²⁷Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” ²⁸Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét. ²⁹Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. ³⁰Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!
³¹Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
– ³²Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. ³³Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” ³⁴Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! ³⁵Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!

KNB SZIT STL BD RUF KG