Ne féljetek az üldözéstől!

12 ¹Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De ő csak tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. ²Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék. ³Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről. ⁴Mondom nektek, barátaimnak: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni. ⁵Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: tőle féljetek! ⁶Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük. ⁷Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. ⁸Mondom nektek: mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. ¹⁰Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot. ¹¹Mikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogyan és mivel védekezzetek vagy mit mondjatok. ¹²A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok.”

Őrizkedjetek a kapzsiságtól!

¹³Akkor odaszólt hozzá valaki a nép közül: „Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.” ¹⁴De ő elutasította: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek? ¹⁵Vigyázzatok, fordult a többiekhez, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” ¹⁶Aztán ezt a példabeszédet fűzte hozzá: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. ¹⁷Így okoskodott: mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termést. ¹⁸Tudom már mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm a termést és minden vagyonomat, ¹⁹aztán elégedetten mondom: ember, van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet. ²⁰De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? ²¹Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.”

Bízzatok a gondviselésben!

²²Aztán így szólt tanítványaihoz: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. ²³Az élet több az eledelnél és a test több a ruhánál. ²⁴Nézzétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csűrük, Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál! ²⁵Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik? ²⁶Ha tehát ilyen kicsiségre is képtelenek vagytok, mit aggódtok a többi miatt? ²⁷Nézzétek a liliomokat, mint növekednek! Nem szőnek, nem is fonnak. Mégis azt mondom nektek, még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ²⁸Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn zöldell, de holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek. ²⁹Ne kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok. Ne nyugtalankodjatok! ³⁰Mindezt a pogányok keresik. Tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségtek van. ³¹Keressétek (először) az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok.

Gyűjtsetek mennyei kincset!

³²Ne félj te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. ³³Adjátok el, amitek van, és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja. ³⁴Ahol a kincsed, ott a szíved is.

Az éber szolgák.

³⁵Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben. ³⁶Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. ³⁷Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti és gondosan kiszolgálja őket. ³⁸Ha pedig a második, vagy a harmadik őrváltáskor jön: Boldogok azok (a szolgák), ha így találja őket. ³⁹Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, melyik órában jön a tolvaj, (bizonyára virrasztana és) nem engedné betörni házába. ⁴⁰Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.” ⁴¹Péter erre megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példabeszédet vagy mindenkinek?” ⁴²Az Úr így felelt: „Mit gondoltok, ki a hű és okos kulcsár, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy kiadja búzarészüket kellő időben? ⁴³Boldog az a szolga, ha visszatérő ura ebben a tevékenységben találja. ⁴⁴Igaz, amit mondok nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁵De ha az a szolga ezzel a gondolattal: késlekedik még uram, verni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik és részegeskedik, ⁴⁶megjön az ura azon a napon, amikor nem várja, s abban az órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. ⁴⁷Az a szolga, aki ismeri ura akaratát és mégsem áll készen és nem tesz akarata szerint, sok verést kap. ⁴⁸Aki pedig nem ismeri, de büntetésre méltót tesz, kevesebb verést kap. Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számon kérni.

Jézussal vagy Jézus ellen.

⁴⁹Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna! ⁵⁰Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék! ⁵¹Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem azt, hanem ellenkezést. ⁵²Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen és kettő három ellen. ⁵³Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya a lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával.”

Az idők jele.

⁵⁴Aztán így szólt a néphez: „Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt azt mondjátok: zápor jön, s úgy is lesz. ⁵⁵Ha déli szél fúj, azt mondjátok: hőség lesz, s megjön az is. ⁵⁶Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt? ⁵⁷Miért nem ítélitek meg magatok, mi a helyes? ⁵⁸Mikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mész, igyekezzél még az úton békességben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen. ⁵⁹Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért is le nem fizetted.”

Intés a bűnbánatra.

13 ¹Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus. ²Ő ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? ³Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan. ⁴Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebb volt a többi Jeruzsálemben élő embernél? ⁵Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.”

A terméketlen fügefa.

⁶Azután példabeszédet mondott nekik: „Valakinek fügefa volt a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. ⁷Erre így szólt vincellérjéhez: három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet? ⁸Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. ⁹Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt. Ha nem, jövőre kivághatod.”

Egy nyomorék asszony meggyógyítása.

¹⁰Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. ¹¹Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni. ¹²Mikor Jézus meglátta, magához hívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette kezét, ¹³az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent. ¹⁴Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: „Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton.” ¹⁵„Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye? ¹⁶Ábrahám leányát viszont, akit immár tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékétől szombaton?”

Jézus tanítása Isten országáról

¹⁷E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett.

Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.

¹⁸Aztán így szólt: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? ¹⁹Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai.” ²⁰Majd tovább folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? ²¹Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkel.”

A szűk kapu.

²²Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztülment. ²³Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így felelt: ²⁴„Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. ²⁵Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: nem tudom, honnan vagytok. ²⁶Mire ti bizonykodni kezdtek: hiszen előtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál! ²⁷De ő megismétli: nem tudom, honnét vagytok! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők! ²⁸Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. ²⁹Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. ³⁰Vannak tehát utolsók, akik elsők lesznek, és elsők, akik utolsók lesznek.”

Jézus és Heródes.

³¹Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette őt: „Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni.” ³²De ő így felelt: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: nézd, ördögöt űzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen. ³³De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

Jaj neked, Jeruzsálem!

³⁴Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok. ³⁵Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: áldott, ki az Úr nevében jön!”

KNB SZIT STL BD RUF KG