⁵⁴Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene. ⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. ⁵⁶Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” ⁵⁷Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. ⁵⁸Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. ⁵⁹Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” ⁶⁰Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.

KNB SZIT STL BD RUF KG