⁵⁴Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. ⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. ⁵⁶Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.« ⁵⁷Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. ⁵⁸Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. ⁵⁹Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!« ⁶⁰Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!« Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban.

KNB SZIT STL BD RUF KG