István vértanúsága, az első egyházüldözés.

⁵⁴Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje. ⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre, és megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, ⁵⁶amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” ⁵⁷Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. ⁵⁸Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanúk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. ⁵⁹Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” ⁶⁰Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!”

KNB SZIT STL BD RUF KG