Keresés a Bibliában

16 1Eljutott Derbébe, majd Lüsztrába is. Itt volt egy Timóteus nevű tanítvány – hívő zsidó asszony és görög apa fia –, 2akit a lüsztrai és ikóniumi testvérek nagyra tartottak. 3Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetéltette. Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja görög volt. 4Végigjárták a városokat, s átadták nekik a jeruzsálemi apostolok és vének határozatait, hogy tartsák be azokat. 5Az egyházak napról napra erősödtek a hitben, és gyarapodtak létszámban.
6Azután Phrügia és Galácia földjén utaztak át, mivel a Szentlélek nem engedte meg nekik, hogy Ázsia provinciában hirdessék az igét. 7Amikor Müszia közelébe értek, Bithüniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8Erre Müszián áthaladva lementek Troászba. 9Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak. Egy makedón férfi állt előtte, és kérlelte: „Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”
10A látomás után nyomban igyekeztünk Makedóniába jutni, mert bizonyossá vált számunkra, hogy oda hívott minket Isten, hogy hirdessük nekik az örömhírt.
11Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába mentünk, másnap pedig Neapoliszba, 12onnét meg Filippibe, Makedónia provincia egyik jelentős városába, amely colonia volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk.
13Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, a folyópartra, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és beszéltünk az egybegyűlt asszonyokkal. 14Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thüateirából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. 15Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt bennünket: „Ha úgy ítélitek, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És meggyőzött bennünket.
16Történt egyszer, hogy amikor az ima helyére mentünk, egy szolgálólány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” 18Így tett több napon keresztül. Mivel Pált ez bosszantotta, megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle!” Abban a pillanatban kiment belőle. 19Amikor gazdái látták, hogy odalett, amiből hasznot reméltek, megragadták Pált és Szilást, és a hatóság elé, a főtérre vonszolták őket. 20A bíráknak ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatják városunkat. 21Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk, rómaiaknak sem átvennünk, sem követnünk nem szabad.” 22Velük együtt a tömeg is rájuk támadt. A bírák letépették róluk a ruhát, és megbotoztatták őket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy tartsa őket biztos őrizet alatt. 24Erre a parancsra a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.
25Éjféltájban Pál és Szilás imádkozott, és énekkel magasztalta Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. 26Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai. Nyomban kinyílt valamennyi ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek. 27Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28Pál azonban hangosan rákiáltott:
– Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!
29Erre világosságot kért, berohant, remegve Pál és Szilás elé borult, 30azután kivezette őket, és ezt mondta:
– Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?
31Ők így válaszoltak:
– Higgy az Úr Jézusban, és házad népével együtt üdvözülsz!
32Ekkor neki és mindazoknak, akik a házában voltak, hirdették Isten igéjét. 33Ő pedig az éjszakának még abban az órájában elvitte őket, kimosta sebeiket, és egész háza népével együtt azonnal megkeresztelkedett. 34Azután elvitte őket házába, asztalt terített nekik, és egész háza népével együtt örvendezett azért, hogy hisz Istenben. 35Amikor megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat: „Engedd szabadon azokat az embereket!” 36A börtönőr tudtára adta Pálnak az üzenetet:
– A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak titeket szabadon. Távozzatok hát, és menjetek békével!
37Pál azonban ezt mondta nekik:
– Nyilvánosan, per nélkül megvertek és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni bennünket? Azt már nem! Hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!
38A törvényszolgák jelentették ezt a bíráknak. Amikor meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek. 39Elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. 40Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához. Meglátogatták a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

16,12 A Római Birodalom teljes római polgárjoggal rendelkező telepesei által alapított város.

Előző fejezet Következő fejezet