Keresés a Bibliában

16 1Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívő zsidó anyának, de pogány apának fiával. 2A lisztrai és ikóniumi testvérek dicsérőleg nyilatkoztak róla. 3Pál azt akarta, hogy szegődjék hozzá útitársul. Ezért az illető helységekben élő zsidókra való tekintettel körülmetéltette. 4Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Mikor pedig sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg az apostolok és a jeruzsálemi presbiterek által hozott végzéseket. 5Így az egyházak megerősödtek a hitben és híveik száma napról napra gyarapodott. 6Mivel a SzentIélek megtiltotta, hogy Ázsiában prédikáljanak, Frígián és a galaták földjén utaztak keresztül. 7Mízia határához érve megkíséreIték ugyan, hogy Bitiniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik. 8Ezért keresztülvágtak Mízián és lementek Troászba. 9Itt egy éjszaka Pálnak látomása volt: egy makedón férfi állt eléje ezzel a kéréssel: „Jöjj át Makedóniába és segíts rajtunk!” 10E jelenés után mindjárt azon voltunk, hogy elinduljunk Makedónia felé, abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.

A filippi események.

11Troászban tengerre szállva egyenesen Szamotrákiába értünk, 12másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Makedónia azon részének legjelentősebb városa és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk. 13Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. 14A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait. 15Háza népével együtt megkeresztelkedett, s utána így rimánkodott: „Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba és ott vegyetek szállást.” S erővel rá is vett minket erre. 16Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jósszellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Pált és minket követve így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.” 18Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: „Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.” Nyomban ki is ment belőle. 19Amikor gazdái észrevették, hogy oda van a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást és a fórumra hurcolták őket az elöljárókhoz. 20A bírák elé állítva így vádolták őket: „Ezek az emberek zavart keltenek városunkban. 21Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogadhatunk el és nem követhetünk.” 22A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat és megvesszőztették őket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. 24Az a kapott parancs értelmében a belső börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta. 25Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. 26Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak és mindenkiről leoldódtak a bilincsek. 27Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva-nyitva állnak, kihúzta kardját és öngyilkosságot akart elkövetni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. 28Pál azonban harsány hangon rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!” 29Az őr világot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás lábához, 30majd pedig kivezette őket s ezt kérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” 31„Higgy az Úr Jézusban, felelték azok, így házad népével együtt üdvözülsz.” 32Ezután hirdették neki és egész háza népének Isten igéjét. 33Ő pedig azonnal éjnek idején megmosta sebüket s rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt. 34Bevezette őket otthonába és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész családját. 35Reggel azután a bírák törvényszéki szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: „Bocsásd el azokat az embereket.” 36A börtönőr rögtön elmondta a hírt Pálnak: „A bírák üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Menjetek tehát, távozzatok békében.” 37Pál azonban így válaszolt: „Római polgár létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztek, majd pedig börtönbe vetettek minket; most meg titokban akarnak minket kiutasítani? Ezt már nem! Jöjjenek és ők maguk kísérjenek ki minket.” 38A törvényszéki szolgák ezeket a szavakat hírül vitték a bíráknak. Ezek ijedten hallották, hogy rómaiakról van szó. 39Odasiettek tehát s bocsánatkérések között kikísérték őket s egyben kérték, hogy hagyják el a várost. 40A börtönből való szabadulásuk után betértek Lídiához. A viszontlátás alkalmával lelket öntöttek a testvérekbe, majd útra keltek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet