¹⁷Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet az iménti látomás, íme, azok a férfiak, akiket Cornelius küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, ¹⁸és bekiáltva érdeklődtek, hogy a Péternek is nevezett Simon vajon ott vendégeskedik-e. ¹⁹Amint Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek:
„Íme, három férfi keres téged. ²⁰Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!” ²¹Péter lement a férfiakhoz, és így szólt:
– Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?
²²Azok így feleltek:
– Cornelius százados, igaz és istenfélő ember, aki jó hírben áll az egész zsidó nép körében, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.
²³Erre behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. ²⁴Másnap megérkeztek Caesareába. Cornelius eközben összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. ²⁵Amint Péter belépett, Cornelius eléje ment, és leborult a lába előtt. ²⁶Péter azonban fölemelte, és így szólt:
– Állj fel, én is ember vagyok!
³⁴Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
– Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató, ³⁵hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is. ³⁶Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által.

KNB SZIT STL BD RUF KG