17A mint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, (Csel 17,30; Róm 1,24) 18És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? (Csel 17,27.28; Róm 1,19.20) 19És a míg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: (1Móz 1,27.28;5Móz 32,7.8) 20Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket. (2Kor 11,25.2Tim;3,11) 21Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek? (Jób 34,4) 22Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról. (Róm 1,23; Ésa 40,18-20) 23Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ő velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ő vele. (Csel 11,23;13,43;Máté 10,38.39.1Thess;3,3.4.2Tim;3,12) 24És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait. (Tit 1,5;Csel 13,3) 25És lőn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt. (Csel 14,11-15; Jel 22,8.9) 26Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok. (Zsolt 14,3;53,2.4) 34Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; (5Móz 10,17; Róm 2,11) 35Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik. (Csel 15,14) 36Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). (Luk 2,14; Ján 14,27; Róm 5,1)