Keresés a Bibliában

Jézust átadják Pilátusnak

27 1Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. 2Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.

Júdás halála

3Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek. 4Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!« 5Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. 6A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.« 7Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. 9Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –, 10és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem«.
(Zak 11,12-13; Jer 18,2-3; 32,8-9)

Jézus Pilátus előtt

11Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.« 12Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?« 14Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
15Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. 16Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. 17Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?« 18Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.
19Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.« 20De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. 21A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!« 22Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?« 23Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«
24Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!« 25Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!« 26Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása

27Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. 28Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, 29tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« 30Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. 31Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

A keresztrefeszítés

32Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 33Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, 34epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. (Zsolt 69,22) 35Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin. (Zsolt 22,19) 36Azután leültek és ott őrizték őt. 37A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.
38Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták, (Zsolt 22,8) 40és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!« 41Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42»Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki! 43Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok’.« (Zsolt 22,9) 44Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.

Jézus halála

45A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. 46A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« (Zsolt 22,2) 47Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.« 48Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki. (Zsolt 69,22) 49A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?« 50Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
51És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. 53Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«
55Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. 56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése

57Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, 60és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. 61Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.

A sír őrzése

62Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok 63és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: ‘Három nap múlva föltámadok.’ 64Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ‘Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!« 65Pilátus azt felelte nekik: »Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.« 66Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF