Keresés a Bibliában

Jézust Pilátushoz viszik.

27 1Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsra ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust. 2Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.

Júdás öngyilkossága.

3Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: 4„Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.” 5Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát. 6A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 7Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. 8Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek. 9Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt,
a fölbecsültnek árát,
kit Izrael fiai becsültek ennyire, 10és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr.”

Jézus Pilátus előtt.

11Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus. 12A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt. 13Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt. 14Ez igen meglepte a helytartót. 15Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint. 16Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 18Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje. 19Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.” 20A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el. 21A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották. 22Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. 23Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” 24Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.” 25Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!” 26Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Jézust tövissel megkoronázzák.

27Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot. 28Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá. 29Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: 30„Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.

Jézust keresztre feszítik.

31Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. 32Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. 34Ott epével kevert bort adtak neki inni. 35De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”) 36Aztán leheveredtek és őrizték őt. 37Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 38Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: 40„Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!” 41Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: 42„Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. 43Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.” 44Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.

Jézus halála.

45A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. 46Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” 47Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 48Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. 49A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” 50Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 51Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 52a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. 53Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. 54A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. 55Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. 56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

Jézust sírba helyezik.

57Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet). 59József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta 60és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. 61Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben.

A sír őrsége.

62Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál 63és figyelmeztették: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok. 64Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” 65„Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok.” 66Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF