27 ¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják. ²Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
³Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt, ⁴és ezt mondta:
– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:
– Mi közünk hozzá? A te dolgod!
⁵Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. ⁶A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.” ⁷Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek. ⁸Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek. ⁹Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt, az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek, ¹⁰és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.
¹¹Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:
– Te mondod.
¹²De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. ¹³Akkor így szólt hozzá Pilátus:
– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?
¹⁴Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
¹⁵Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a sokaság kívánt. ¹⁶Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak hívtak. ¹⁷Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:
– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak?
¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. ¹⁹Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” ²⁰A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg. ²¹A helytartó erre ezt mondta nekik:
– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
– Barabást.
²²Pilátus így szólt hozzájuk:
– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?
Mindnyájan ezt mondták:
– Keresztre vele!
²³Erre ezt mondta:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltoztak:
– Keresztre vele!
²⁴Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
²⁵Az egész nép ezt mondta:
– Vére rajtunk és gyermekeinken!
²⁶Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg.
²⁷Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. ²⁹Tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” ³⁰Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejére vertek vele. ³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
³²Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
³⁵Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, ³⁶azután leültek ott, és őrizték. ³⁷Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.” ³⁸Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
³⁹Az arra járók a fejüket csóválva káromolták, ⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” ⁴¹Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták: ⁴²„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! ⁴³Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.” ⁴⁴Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.
⁴⁵Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. ⁴⁶Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.” ⁴⁸Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!” ⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
⁵¹Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
⁵⁴Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”
⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
⁵⁷Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. ⁵⁸Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott. ⁶¹Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
⁶²Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek Pilátushoz, ⁶³és így szóltak:
– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!” ⁶⁴Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.
⁶⁵Pilátus ezt mondta nekik:
– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!
⁶⁶Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet