Keresés a Bibliában

A hűtlen nép

2 1Így hangzott az Úr igéje hozzám: 2»Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe:
Így szól az Úr:
Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
jegyességed idejének szeretetére;
amikor utánam jöttél a pusztában,
a be nem vetett földön. 3Szent tulajdona Izrael az Úrnak,
termésének zsengéje;
akik eszik, mind megbűnhődnek,
baj jön rájuk, – mondja az Úr. – 4Halljátok az Úr igéjét, Jákob háza,
és Izrael házának minden nemzetsége! 5Így szól az Úr:
Milyen gonoszságot találtak bennem atyáitok,
hogy eltávolodtak tőlem?
A semmiség után mentek, és semmivé lettek. 6Nem mondták: ‘Hol van az Úr,
aki felhozott minket Egyiptom földjéről,
aki vezetett minket a sivatagban,
a puszta és szakadékos földön,
a szikkadt és homályos földön,
a földön, melyen senki sem jár,
és ahol nem lakik ember?’ 7Bevezettelek titeket a gyümölcsöskert földjére,
hogy egyétek annak gyümölcsét és javait;
de amikor bejöttetek, tisztátalanná tettétek földemet,
és örökségemet utálatossággá. 8A papok nem mondták: ‘Hol van az Úr?’
A törvény magyarázói nem ismertek engem,
és a pásztorok elpártoltak tőlem;
a próféták Baál nevében prófétáltak,
és azok után jártak, amik nem használnak. 9Ezért még perbe szállok veletek,
– mondja az Úr –,
és fiaitok fiaival is perbe szállok. 10Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és lássátok,
küldjetek Kedárba, és figyeljetek jól!
Lássátok: vajon történt-e ilyesmi? 11Cserélt-e valamelyik nemzet isteneket?
Pedig azok nem is istenek!
Népem mégis fölcserélte Dicsőségét
azzal, ami nem használ. 12Borzadjatok el ettől, ti egek,
irtózzatok és dermedjetek meg nagyon!
– mondja az Úr. – 13Mert két gonoszságot művelt népem:
engem elhagytak, az élő víz forrását,
hogy ciszternákat ássanak maguknak,
repedező ciszternákat,
melyek nem tartják meg a vizet. 14Vajon szolga Izrael,
vagy a házban született rabszolga?
Miért lett prédává? 15Oroszlánkölykök ordítanak fölötte,
kieresztik hangjukat.
Földjét pusztasággá tették,
városai leégtek, nincs lakójuk. 16Memfisz és Tafnesz fiai is
kopaszra nyírják fejed tetejét. 17Nemde ezt az okozza neked,
hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet,
abban az időben, amikor vezetett az úton? 18És most mi közöd Egyiptom útjához,
hogy a Nílus vizét iszod?
És mi közöd Asszíria útjához,
hogy a Folyam vizét iszod? 19Megfenyít téged saját gonoszságod,
és elpártolásaid büntetnek téged.
Tudd meg és lásd, milyen rossz és keserves,
hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet,
és nincs benned félelem irántam!
– mondja az Úr, a Seregek Istene. – 20Bizony, már régtől fogva összetörted igádat,
széttépted bilincseidet,
és azt mondtad: ‘Nem szolgálok!’
Mert minden magas dombon
és minden zöldellő fa alatt
lefekszel, mint egy parázna. 21Én mint nemes szőlőfajtát ültettelek el,
mint egészen valódi magot;
hogyan változtál át nekem
idegen szőlőtő vadhajtásává? 22Ha meg is mosod magad lúggal,
és bőven használsz is szappant,
bűnöd szennyfolt marad előttem
– mondja az Úristen. – 23Hogyan mondhatod: ‘Nem vagyok tisztátalan,
nem jártam a Baálok után?’
Nézd utadat a völgyben,
ismerd fel, mit tettél,
te gyors lábú tevekanca,
mely össze-vissza futkos útjain! 24Pusztához szokott vadszamár,
mely érzéki vágyában levegő után kapkod!
Gerjedelmét ki fékezhetné meg?
Bárki keresi, nem kell fáradnia,
rátalál a maga hónapjában. 25Óvd lábadat a mezítláb járástól,
és torkodat a szomjúságtól!
De te így szóltál: ‘Hiába, nem lehet!
Mert szeretem az idegeneket,
és utánuk járok.’ 26Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják,
úgy szégyenült meg Izrael háza:
ők maguk, királyaik és fejedelmeik,
papjaik és prófétáik, 27akik így szólnak a fához: ‘Atyám vagy te’,
és a kőhöz: ‘Te szültél engem.’
Mert hátukat fordítják felém, és nem arcukat.
De bajuk idején így szólnak majd:
‘Kelj fel, és szabadíts meg minket!’ 28Hol vannak isteneid, melyeket alkottál magadnak?
Keljenek fel, ha meg tudnak szabadítani
bajod idején!
Hiszen amennyi városaid száma,
annyi lett az istened, Júda! 29Miért pereltek velem?
Mindnyájan elpártoltatok tőlem,
– mondja az Úr. – 30Hiába vertem meg fiaitokat,
az intelmet nem fogadták meg;
elemésztette kardotok prófétáitokat,
mint pusztító oroszlán. 31Ó, te nemzedék!
Lássátok az Úr igéjét!
Vajon pusztaság voltam Izraelnek,
vagy a sűrű sötétség földje?
Miért mondta népem: ‘Szabadon kószálunk,
nem megyünk többé hozzád?’ 32Megfeledkezik-e ékszeréről a szűz,
vagy díszes övéről a menyasszony?
Népem mégis megfeledkezett rólam
számtalan napon át. 33Milyen jól tudod utadat,
amikor szerelmet keresel!
Így a gonoszságokhoz is
hozzászoktattad útjaidat. 34Még ruhád szegélyén is található
szegény, ártatlan emberek vére,
akiket nem betörésen kaptál rajta,
hanem mindezeknek ellene voltak. 35Mégis így szóltál: ‘Ártatlan vagyok,
igen, elfordult haragja tőlem.’
Íme, én ítéletet tartok fölötted,
mert azt mondtad: ‘Nem vétkeztem.’ 36Milyen könnyelműen változtatod utadat!
De Egyiptommal is szégyent vallasz,
ahogyan szégyent vallottál Asszíriával. 37Onnan is kijössz majd,
és kezeddel fogod a fejedet;
mert elvetette az Úr azokat, akikben bízol,
és nem lesz szerencséd velük.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF