3

¹Ha elbocsátja egy férfi a feleségét,
s az eltávozik tőle
és egy másik férfié lesz,
vajon visszatérhet-e még ahhoz?
Nem volna-e teljesen megszentségtelenített
az az ország?
Akkor te, aki sok szeretővel paráználkodtál,
visszatérhetsz-e hozzám?
– mondja az Úr. –

²Emeld fel szemedet a kopár halmokra, és lásd!
Hol nem háltak veled?
Az utak mentén ültél előttük,
mint az arab a pusztában,
és megszentségtelenítetted az országot
paráznaságoddal és gonoszságoddal.

³Ezért maradtak el az esőzések,
és kései eső sem volt.
Homlokod olyan lett, mint a parázna asszonyé:
nem akartál pirulni.

⁴Ugye most így kiáltasz hozzám: ‘Atyám!
Ifjúkorom bizalmas barátja vagy te!

⁵Vajon örökké haragszik,
vagy megtartja haragját mindvégig?’
Íme, így szóltál, de tetted a rosszat,
amennyire csak képes voltál.«

⁶Ezt mondta nekem az Úr Jozija király napjaiban: »Láttad-e, mit tett az elpártolt Izrael? Elment minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. ⁷Így szóltam: ‘Miután mindezeket megtette, hozzám fog visszatérni.’ De nem tért vissza. Látta ezt hűtlen nővére, Júda. ⁸Látta, hogy éppen azért, mert házasságtörést követett el az elpártolt Izrael, elbocsátottam őt, és válólevelet adtam neki; mégsem félt nővére, a hűtlen Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott. ⁹Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával megszentségtelenítette az országot, és házasságtörést követett el a kővel és a fával. ¹⁰És mindemellett nem tért vissza hozzám hűtlen nővére, Júda, egész szívével, hanem csak hazug módon« – mondja az Úr.
¹¹Majd ezt mondta nekem az Úr: »Inkább igazlelkűnek látszik az elpártolt Izrael, mint a hűtlen Júda.

¹²Menj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé, és mondd:
Térj vissza, te elpártolt Izrael! – mondja az Úr. –
Nem fordítom el arcomat tőletek,
mert kegyes vagyok – mondja az Úr –,
nem haragszom örökké.

¹³Csak ismerd el bűnödet,
hogy az Úrral, a te Isteneddel szakítottál,
és elkószáltál útjaidon az idegenek felé,
minden zöldellő fa alá,
de szavamra nem hallgattatok!
– mondja az Úr. –

¹⁴Térjetek vissza, elpártolt fiak – mondja az Úr –, mert én vagyok a ti Uratok! Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és bevezetlek titeket Sionba. ¹⁵Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik tudással és belátással legeltetnek titeket. ¹⁶Ez történik majd, amikor megsokasodtok és megszaporodtok az országban: azokban a napokban – mondja az Úr –, nem beszélnek többé az ‘Úr szövetségének ládájáról,’ és nem jut eszébe senkinek; nem emlékeznek rá, nem keresik, és nem is készítik el többé. ¹⁷Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr trónjának, és odagyűlnek hozzá mind a nemzetek, az Úr nevéért Jeruzsálemhez, és nem mennek többé gonosz szívük megátalkodottsága után. ¹⁸Azokban a napokban Júda háza Izrael házához megy, és együtt jönnek észak földjéről arra a földre, melyet örökségül adtam atyáitoknak.

¹⁹Én ezt mondtam:
Milyen szívesen sorolnálak téged a fiak közé,
és adnék neked kívánatos földet,
nemzetek seregeinek pompás örökségét!
Azt mondtam, szólíts így: Atyám,
és ne fordulj el tőlem!

²⁰– mondja az Úr.
De ahogy az asszony hűtlen lesz társához,
úgy lettetek hűtlenek hozzám, Izrael háza«

²¹Hang hallatszik a kopár halmokon:
Izrael fiainak esdeklő sírása;
mert görbe útra tértek,
megfeledkeztek az Úrról, az ő Istenükről.

²²»Térjetek vissza, elpártolt fiak,
meggyógyítom elpártolástokat!«
»Íme, eljöttünk hozzád,
mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!

²³Valóban hazugok voltak a halmok
és a hegyek lármája;
valóban az Úrban, a mi Istenünkben
van Izrael üdvössége!

²⁴A gyalázatos bálvány felemésztette
atyáink szerzeményét ifjúkorunktól fogva:
juhaikat és marháikat,
fiaikat és leányaikat.

²⁵Fetrengünk gyalázatunkban,
és elborít minket szégyenünk,
mert az Úr, a mi Istenünk ellen vétkeztünk
mi és atyáink, ifjúkorunktól fogva
mind a mai napig;
és nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet