Keresés a Bibliában

A hűtlenné vált Izráel

2 1Így szólt hozzám az ÚR igéje: 2Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. 3Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ettek belőle, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az ÚR. 4Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! 5Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. 6Nem kérdezték: Hol van az ÚR, aki fölhozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? 7Dúsan termő országba hoztalak titeket, hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná tettétek, örökségemet pedig utálatossá. 8A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek, népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem; a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak. 9Ezért még perbe szállok veletek – így szól az ÚR –, és perelni fogok még unokáitokkal is! 10Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek szét! Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek! Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! 11Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek! De az én népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal. 12Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! – így szól az ÚR. 13Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.

A hűtlenség és következményei

14Szolga-e Izráel? Rabszolgának született? Miért lett mások zsákmányává? 15Oroszlánok ordítanak fölötte, kieresztik hangjukat. Országát sivataggá tették, városai leégtek, lakatlanok. 16Nóf és Tahpanhész fiai is kopaszra nyírják fejedet. 17Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az URat, amikor a helyes úton akart vezetni. 18Most is miért járkálsz Egyiptomba: hogy a Nílus vizét igyad? És miért járkálsz Asszíriába: hogy az Eufrátesz vizét igyad? 19Saját gonoszságod ver meg, elpártolásod fenyít meg téged. Tudd meg, és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az URat, és hogy nem félsz engem! – így szól az Úr, a Seregek URa. 20Réges-régen összetörted igádat, széttépted köteleidet, és ezt mondtad: Nem akarok szolgálni! De minden magas dombra és minden zöldellő fa alá odafekszel, akár egy parázna. 21Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint fajtájának megfelelő sarjat. Hogyan változtál idegen szőlőtő vad hajtásává? 22Még ha lúgban mosakszol is, és a szappant pazarlod magadra: bűnöd akkor is szenny marad előttem – így szól az én Uram, az ÚR. 23Hogy mered azt mondani: Nem lettem tisztátalan, nem jártam a Baalok után?! Lásd meg, hogyan viselkedtél a völgyben, ismerd be, mit csináltál, te gyors lábú tevekanca, amely összevissza futkos útjain! 24Olyan vagy, mint a pusztához szokott vadszamár, mely érzéki kívánságában levegő után kapkod. Ki tudná megfékezni gerjedelmét? Senki se fáradjon keresésével: megtalálja a maga hónapjában! 25Vigyázz, lejárod a lábad, és kiszárad a torkod! De te ezt mondod: Ne fáradj, nem úgy lesz: az idegeneket szeretem, hát őutánuk járok! 26Ahogyan megszégyenül a tolvaj, ha tetten érik, úgy szégyenül meg Izráel háza is királyával, vezéreivel, papjaival és prófétáival együtt. 27Mert ezt mondják a fának: Te vagy az apám! – a kőnek pedig: Te szültél engem! A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk! 28Hol vannak isteneid, amelyeket magadnak csináltál? Keljenek föl, segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak! Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod! 29Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hűtlenül – így szól az ÚR. 30Hiába vertem fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek úgy irtotta prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán. 31Ti, mai emberek! Figyeljetek az ÚR igéjére! Olyan lettem én Izráelnek, mint a puszta, vagy mint a homályba borult föld? Miért mondta az én népem: A magunk útját járjuk, többé nem megyünk hozzád! 32Elfeledkezik-e ékszereiről a lány, díszes övéről a menyasszony? Rólam elfeledkezett népem számtalanszor.

Isten ítélete népén

33De nagyon érted, hogyan kell szerelmet keresni, még a rossz nőket is te tanítottad! 34Még a ruhád szegélyén is található ártatlan, szegény emberek vére, akiket nem betörésen kaptál rajta, csak ellene voltak mindezeknek. 35Ezt mondod: Ártatlan vagyok, hiszen haragja is elfordult rólam! Pedig ítéletet tartok fölötted, hiába mondod: Nem vétkeztem! 36Milyen könnyedén változtatod erre-arra az utadat! De majd Egyiptom miatt is megszégyenülsz, ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt. 37Onnan is úgy jössz el, hogy kezedbe temeted arcod, mert elveti az ÚR, akikben bizakodsz, nem mégy velük semmire.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF