3 ¹Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját ²és mondta:

³»Vesszen a nap, amelyen születtem,
az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’

¹¹Miért nem haltam meg a méhben?
Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?

¹²Térd engem miért fogadott,
miért tápláltak emlők?

¹³Így most csendben aludnék,
békességben szenderegnék együtt

¹⁴királyokkal, országok tanácsosaival,
akik pusztaságot építettek maguknak,

¹⁵vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek,
akik ezüsttel töltötték meg házaikat.

¹⁶Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé,
mint a magzat, amely nem látott napvilágot.

¹⁷Ott felhagynak a gonoszok a tombolással,
és pihennek az erőben megfogyottak;

²⁰Mire való világosság a nyomorultnak
és élet a keseredett léleknek?

²¹Azoknak, akik várják a halált, de nem jő,
és ásva keresik, jobban mint a kincset;

²²akik örülnének mérték nélkül,
ha a sírt végre megtalálnák?

²³Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve,
akit Isten homályba burkolt?

KNB SZIT STL BD RUF KG