Jób panasza

3 ¹Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. ²Megszólalt Jób, és ezt mondta: ³Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant! ¹¹Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? ¹²Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak? ¹³Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna ¹⁴a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak, ¹⁵vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat. ¹⁶Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra? ¹⁷Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt. ²⁰Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett, ²¹akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset, ²²akik örülnének és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt; ²³az útvesztőbe jutott embernek, aki elől Isten elzárt minden utat?

KNB SZIT STL BD RUF KG