Keresés a Bibliában

Jézus születése.

2 1Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. 2Ez az első népszámlálás Kvirínusznak, Szíria helytartójának idejében történt. 3Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. 4József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, 5hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. 6Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. 7Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

Pásztorok a jászolnál.

8Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. 9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. 10Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: 11ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. 12Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” 13Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: 14„Dicsőség a magasságban Istennek,
és békesség a földön Isten kedveltjeinek.” 15Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.” 16Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. 17Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. 18Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. 19Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk. 20A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak úgy, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Jézus bemutatása a templomban.

21Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott. 22Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. 23Így parancsolja az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: 24„Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” 25Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne. 26Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. 27A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, 28karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent: 29„Bocsásd el most szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben, 30hiszen már látták szemeim az üdvösséget, 31amit minden nép számára rendeltél: 32világosságul a pogányok megvilágítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.” 33Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. 34Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek – 35s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” 36Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett. 37Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. 38Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

Jézus Názáretben.

39Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. 40A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.

A tizenkét éves Jézus a templomban.

41Szülei évről évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42Amikor tizenkét esztendős lett, szintén elzarándokoltak (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint. 43Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei észrevették volna. 44Azt gondolták, hogy az útitársaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. 45Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték. 46Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. 47Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein. 48Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.” 49„Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” 50De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani. 51Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a szavakat. 52Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF