Keresés a Bibliában

2 1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban.
2Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt. 3Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4József is felment a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek – ugyanis Dávid házából és nemzetségéből való volt –, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt.
6Történt pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. 11Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus. 12Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”
15Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!”
16Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. 17Amikor meglátták, elmondták, amit erről a gyermekről mondtak nekik. 18Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok elbeszéltek. 19Mária őrizte szívében ezeket a dolgokat, és kereste értelmüket. 20A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik.
21Amikor eltelt nyolc nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
22Amikor leteltek a tisztulásuknak Mózes Törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak – 23amint meg van írva az Úr Törvényében: minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve –, 24és hogy áldozatot mutassanak be az Úr Törvényének előírása szerint: egy pár gerlicét vagy két fiatal galambot.
25Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő ember volt, várta Izrael vigasztalását, és Szentlélek volt rajta. 26Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. 27A Lélek indítására a Templomba ment, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a Törvény előírásainak, 28karjába vette, és így áldotta Istent:

29Most elbocsátod, Uram,
szolgádat szavad szerint békességben,
30mert meglátta szemem üdvösséged,
31amit minden nép szeme láttára megvalósítottál:
32a fényt, ami a pogányoknak kinyilatkoztatás,
és népednek, Izraelnek dicsőség.

33Apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, 34Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak bukására vagy felemelkedésére rendeltetett Izraelben: jelül, amelynek ellene mondanak. 35A te lelkedet is kard járja majd át. Így lesz nyilvánvalóvá sok szív szándéka.”
36Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon idős volt. Hét évig élt férjével hajadonkora után, 37és már nyolcvannégy éve özvegy volt. Nem hagyta el a Templomot. Böjttel és imával teljesített szolgálatot éjjel-nappal. 38Abban az órában ő is odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem szabadulását.
39Miután mindent elvégeztek az Úr Törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. 40A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Isten kegyelme volt rajta.
41Szülei minden évben fel szoktak menni Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek az ünnepi szokás szerint. 43Az ünnep elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre. 44Azt gondolták ugyanis, hogy útitársaik között van. Elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45Mivel nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott tovább keresték. 46Három nappal később találtak rá a Templomban. Rabbik körében ült, hallgatta és kérdezgette őket. 47Aki csak hallotta, csodálkozott értelmén és válaszain. 48Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak. Anyja így szólt hozzá:
– Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk.
49Mire ő így válaszolt:
– Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem?
50Ők azonban nem értették, amit mondott nekik. 51Lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mindezeket a szavakat anyja őrizgette a szívében. 52Jézus pedig növekedett. Gyarapodott bölcsességben. Isten és az emberek örömüket találták benne.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet