Előszó

1 ¹Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy, ²amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének. ³Jónak láttam magam is, hogy – miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam –

Jézus gyermekkora

⁴sorjában leírjam neked, kedves Teofil. Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak.

János születésének hírül adása.

⁵Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. ⁷De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak. ⁸Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ⁹rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot. ¹⁰A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott. ¹¹Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala. ¹²Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg. ¹³Az angyal azonban így szólt: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. ¹⁴Örömödre és vigasságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének. ¹⁵Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szentlélekkel. ¹⁶Izrael fiai közül sokat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. ¹⁷Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt készségessé tegye a népet.” ¹⁸Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.” ¹⁹Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt. ²⁰De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” ²¹A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. ²²Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. ²³Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. ²⁴E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. ²⁵„Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Jézus születésének hírül adása.

²⁶Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. ²⁷A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. ²⁸Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)” ²⁹E szavak hallatára zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. ³⁰Az angyal így folytatta: ³¹„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. ³²Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. ³³Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” ³⁴Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?” ³⁵Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz. ³⁶Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak tartják az emberek. ³⁷Istennél semmi sem lehetetlen.” ³⁸Mária erre így szólt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.

Mária látogatása Erzsébetnél.

³⁹Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. ⁴⁰Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. ⁴²Hangos szóval fölkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! ⁴³Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? ⁴⁴Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. ⁴⁵Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” ⁴⁶Erre Mária így szólt:
„Magasztalja lelkem az Urat, ⁴⁷és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben. ⁴⁸Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék. ⁴⁹Mily nagy dolgokat művelt velem
ő, a hatalmas és szent! ⁵⁰Irgalma az istenfélőkre száll
nemzedékről nemzedékre. ⁵¹Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket. ⁵²Uralkodókat taszít le a trónjukról,
de fölemeli az alázatosokat. ⁵³Éhezőket tölt be minden jóval,
de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. ⁵⁴Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
s amint megígérte atyáinknak, ⁵⁵nem feledi irgalmasságát
Ábrahám és utódai iránt mindörökre.” ⁵⁶Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába.

János születése.

⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. ⁵⁸Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. ⁵⁹A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. ⁶⁰De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” ⁶¹Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.” ⁶²Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. ⁶³Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. ⁶⁴Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. ⁶⁵Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. ⁶⁶Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele.” ⁶⁷Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: ⁶⁸„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta és megváltotta népét. ⁶⁹Erős szabadítót támasztott nekünk
Szolgájának, Dávidnak házában. ⁷⁰Amint meghirdette szentjei által,
prófétái ajkával ősidőktől fogva: ⁷¹megszabadított ellenségeinktől
s mindazoktól, akik gyűlölnek minket, ⁷²irgalmas volt atyáinkhoz
és megemlékezett szent szövetségéről, ⁷³s az esküről, amit Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk, ⁷⁴hogy ellenségeinktől megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt, ⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt
életünk minden napján. ⁷⁶Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, ⁷⁷s az üdvösség ismeretére tanítsad népét,
mely a bűnösök bocsánatában van, ⁷⁸Istenünk mélységes irgalmából,
mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő, ⁷⁹hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek,
és lépteinket a békesség útjára vezesse.” ⁸⁰A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

Jézus születése.

2 ¹Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. ²Ez az első népszámlálás Kvirínusznak, Szíria helytartójának idejében történt. ³Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. ⁴József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, ⁵hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. ⁶Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. ⁷Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

Pásztorok a jászolnál.

⁸Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. ⁹Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. ¹⁰Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ¹¹ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. ¹²Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” ¹³Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: ¹⁴„Dicsőség a magasságban Istennek,
és békesség a földön Isten kedveltjeinek.” ¹⁵Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.” ¹⁶Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. ¹⁷Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. ¹⁸Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. ¹⁹Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk. ²⁰A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak úgy, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Jézus bemutatása a templomban.

²¹Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott. ²²Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. ²³Így parancsolja az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: ²⁴„Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” ²⁵Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne. ²⁶Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. ²⁷A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, ²⁸karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent: ²⁹„Bocsásd el most szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben, ³⁰hiszen már látták szemeim az üdvösséget, ³¹amit minden nép számára rendeltél: ³²világosságul a pogányok megvilágítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.” ³³Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. ³⁴Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek – ³⁵s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” ³⁶Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett. ³⁷Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. ³⁸Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

Jézus Názáretben.

³⁹Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. ⁴⁰A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.

A tizenkét éves Jézus a templomban.

⁴¹Szülei évről évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. ⁴²Amikor tizenkét esztendős lett, szintén elzarándokoltak (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint. ⁴³Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei észrevették volna. ⁴⁴Azt gondolták, hogy az útitársaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. ⁴⁵Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték. ⁴⁶Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. ⁴⁷Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein. ⁴⁸Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.” ⁴⁹„Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” ⁵⁰De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani. ⁵¹Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a szavakat. ⁵²Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

KNB SZIT STL BD RUF KG