1 ¹Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, ²amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, ³jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, ⁴hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.
⁵Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. ⁷De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak. ⁸Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, ⁹s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, ¹⁰miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. ¹¹Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. ¹²Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. ¹³Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. ^{(Ter 17,19) 14}Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. ¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. ^{(Szám 6,3; Bír 13,4) 16}Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. ¹⁷Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.« ^{(Mal 3,23-24) 18}Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.« ¹⁹Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. ²⁰De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«
²¹Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. ²²Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.
²³Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. ²⁴E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: ²⁵»Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.«
²⁶Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, ²⁷egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. ²⁸Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« ²⁹Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. ³⁰Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. ³¹Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. ^{(Iz 7,14) 32}Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.
^{(2 Sám 7,13; Iz 9,6) 34}Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« ³⁵Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. ³⁶Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, ³⁷mert Istennek semmi sem lehetetlen«. ^{(Ter 18,14; Jób 42,2) 38}Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.
³⁹Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. ⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. ⁴²Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! ⁴³De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? ⁴⁴Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. ⁴⁵És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

⁴⁶Mária erre így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben,

⁴⁸mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát{1Sám 1,11}.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék,

⁴⁹mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas,
és Szent az ő Neve.

⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik.

^{(Zsolt 103,13.17)}

⁵¹Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.

⁵²Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt.

⁵³Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat.

^{(Zsolt 107,9)}

⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,

^{(Iz 41,8-9; Zsolt 98,3)}

⁵⁵amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.

⁵⁶És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.
⁵⁷Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. ⁵⁸Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele. ⁵⁹Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.« ⁶¹Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.« ⁶²Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. ⁶³Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak. ⁶⁴Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. ⁶⁵Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. ⁶⁶Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.
⁶⁷Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:

⁶⁸»Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

^{(Zsolt 41,14)}

⁶⁹Az üdvösség jelét támasztotta nekünk,
Dávidnak, az ő szolgájának házában,

⁷⁰amint megmondta szentjeinek ajkával,
ősidőktől fogva prófétái által.

⁷¹Megmentett minket ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

⁷²hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségéről,

⁷³az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy majd megadja nekünk,

^{(Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42 )}

⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki,

⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt
életünknek minden napján.

⁷⁶Téged pedig, gyermek,
a Magasságbeli prófétájának fognak hívni:
mert az Úr színe előtt fogsz járni,
hogy előkészítsd az ő útját,

⁷⁷és népét az üdvösség ismeretére tanítsd,
bűneik bocsánatára,

⁷⁸Istenünk mélységes irgalmából,
amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,

⁷⁹hogy fényt hozzon azoknak,
akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek,
s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa«.

⁸⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.
2 ¹Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. ²Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta. ³El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. ⁴Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, ⁵hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. ⁶Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, ⁷és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
⁸Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. ⁹Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. ¹⁰Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. ¹¹Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. ¹²Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.« ¹³Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:

¹⁴»Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

¹⁵És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.« ¹⁶Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. ¹⁷Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak. ¹⁸És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. ¹⁹Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
²⁰A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.
²¹Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.
²²Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve«, ^{(Kiv 13,2.12) 24}és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát«. ^{(Lev 12,8) 25}Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. ²⁷Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ²⁸karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

²⁹»Most bocsátod el, Uram, szolgádat
a te igéd szerint békességben,

³⁰mert látták szemeim
üdvösségedet,

³¹melyet minden nép
színe előtt készítettél,

³²világosságul a nemzetek megvilágosítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek«.

³³Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. ³⁴Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak ³⁵– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«
³⁶Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; ³⁷nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. ³⁸Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. ⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
⁴¹A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére. ⁴²Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. ⁴³Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei. ⁴⁴Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között. ⁴⁵Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. ⁴⁶És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. ⁴⁷Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. ⁴⁸Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« ⁴⁹Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« ⁵⁰De ők nem értették meg, amit nekik mondott.
⁵¹Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. ⁵²Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.
^{(1 Sám 2,26)}

KNB SZIT STL BD RUF KG