21Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten,
22és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s foglalóként a Lelket adta szívünkbe.
23Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba.
24Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk, hiszen a hitben erősen álltok.
2
1Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok.
2Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok?
3És arról a dologról is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen engem szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme.
4Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.
Jegyzetek
2,1 Nem mindig könnyű megérteni Pál gondolatait, mert nem ismerjük az események hátterét.