21Aki pedig minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban: Isten az. 22Ő az, aki pecsétjével megjelölt minket és foglalóul szívünkbe árasztotta a Lelket.
Szerető kímélete.
23Istent hívom tanúságul magam mellett: csak irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba. 24Hiszen nem hiteteken keresztül akarunk uralkodni rajtatok, inkább örömötöknek szeretnénk munkatársai lenni. Ti ugyanis a hitben szilárdan álltok.
2 1Föltettem magamban, hogy nem szomorúságotokra megyek ismét hozzátok, 2mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki derít föl engem? Csak nem az, akit én szomorítottam meg? 3Ezt is azért intéztem el levélben, hogy amikor odaérek, ne szomorítsanak azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm valamennyietek öröme. 4Sűrű könnyek közt, szívem nagy szorongásával és aggodalmával írtam nektek, nem azért, hogy megszomorítsalak, hanem hogy lássátok, mennyire szeretlek különösen titeket.