21A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; (1Kor 1,8.1Pét;5,10;1Ján 2,20.27) 22A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. (Róm 8,16; Eféz 1,14) 23Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. (Róm 1,9; Gal 1,20) 24Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok. (Róm 11,20;1Kor 3,5)
2 1Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. (2Kor 12,6;2Kor 13,10.1Kor;5,3-5) 2Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok? (1Kor 5,9.11) 3És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. (2Kor 12,21) 4Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem. (2Kor 12,20;13,2.10)