2
1Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok.
2Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok?
3És arról a dologról is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen engem szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme.
4Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.
5Ha nekem valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat.
6Elég az ilyennek az a büntetés, amely a többség részéről érte.
7Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánat valamiképpen el ne eméssze őt.
8Éppen ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9Hiszen azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket, és megtudjam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e?
10Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, annak én is megbocsátok; mert én is, amikor megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, azt értetek tettem Krisztus színe előtt,
11hogy be ne hálózzon minket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.
12Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár a kapu nyitva volt előttem az Úrban,
13nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam ott Títusz testvéremet, azért búcsút vettem tőlük, és Makedóniába mentem.
14De hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének jó illatát minden helyen elterjeszti általunk!
15Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek.
16Ezeknek halált hozó halotti szag, azoknak pedig az élet éltető illata. De ki alkalmas erre?
17Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten előtt, Krisztusban.
Jegyzetek
2,1 Nem mindig könnyű megérteni Pál gondolatait, mert nem ismerjük az események hátterét.
2,5 »Ha nekem valaki«: Pált valaki súlyosan megsértette, de vele együtt megsértette a korintusiakat is. Valószínűleg nyíltan nekitámadt Pálnak, kétségbevonta apostoli tekintélyét. Biztos, hogy Pál itt nem arra az esetre gondol, amikora valaki botrányosan viselkedett Korintusban (1 Kor 5).