A Zsoltárok könyve

12 (11). ZSOLTÁR. A HAZUG VILÁG ELLEN 12 ¹(A karvezetőnek, nyolc húrra
– Dávid zsoltára.)
²Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek,
az emberek közt megszűnt a hűség.
³Ki-ki képmutatóan beszél társával,
ajkán és szívében álnoksággal.
⁴Semmisíts meg, Uram,
minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet,
⁵azokét, akik mondják:
„Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk
– ki lehet úrrá felettünk?”
⁶De szól az Úr: „Fölkelek,
mert a gyöngéket elnyomták,
a szegények sóhajtoznak,
és szabadulást viszek mindenkinek,
aki sóvárogja.”
⁷Az Úr szava egyenes beszéd,
kipróbált ezüst, salaktalan,
hétszer tisztított.
⁸Uram, te megvédesz bennünket,
mindörökre megszabadítasz
e nemzedéktől.
⁹A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak,
az emberek fiaiban fölgyülemlett
az aljasság.