Izajás jövendölése

Az igazságos király uralma 32 ¹Íme, igazságosan uralkodik
egy király, és a fejedelmek a törvény
szerint ítélkeznek.
²Olyan lesz mindegyikük,
mint a rejtekhely a szél elől,
mint a menedék a viharban,
mint a patakok vize a szárazságban,
és a magas szikla árnyéka
a szomjas földön.
³A látók nem csukják be a szemüket,
és a hallók füle felfigyel.
⁴Az esztelenek szíve megtanulja
a bölcsességet,
s a dadogók nyelve érthetően beszél.
⁵A balgát nem nevezik többé nemesnek,
s nem mondják becsületesnek az álnokot.
Ellentét a balga és a nemes lelkű között⁶Mert a balga balgaságot beszél,
és szíve gonoszságot forral,
hogy istentelenséget vigyen végbe,
és álnokul az Úr ellen szóljon;
hogy éhen hagyja az éhezőket,
és megtagadja az italt a szomjazóktól.
⁷Az álnok ember fegyverei igen gonoszak:
mert gonosz terveket kovácsol,
hogy hazug beszéddel tönkretegye
a szegényt,
még akkor is, ha bebizonyítja igazát.
⁸Ám a nemes nemeshez méltóan
gondolkodik, és kitart a nemes dolgokban.
Az elbizakodott asszonyok ellen⁹Ti könnyelmű asszonyok, figyeljetek!
Halljátok meg szavamat!
⁹Elbizakodott nők, hallgassatok ide!
¹⁰Esztendő múltán, rövid időn belül
remegni fogtok, ti elbizakodottak,
mert vége lesz a szüretnek,
és a gyümölcsszedés ideje
nem jön el többé.
¹¹Reszkessetek, könnyelmű asszonyok,
remegjetek, elbizakodottak!
Vessétek le ruhátokat, vetkőzzetek le,
és öltsetek magatokra gyászruhát!
¹²Verjétek melleteket a gyönyörű mezőkért,
a termékeny szőlőkért,
¹³népem szántóföldjéért,
amelyet tövis és bojtorján ver föl,
és minden boldog otthonért,
a boldog városért!
¹⁴Mert üresen állnak a paloták,
a zajos város elhagyatott,
az Ofel és az Őrhely búvóhellyé lett
örökre,
vadszamarak tanyája, nyájak legelője.
Az Úrtól jövő szabadulás¹⁵És újra kiáradt ránk a lélek a magasból.
Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz,
a kert meg olyan, mint az erdő.
¹⁶Jog lakik majd a pusztaságban,
és igazságosság tanyázik
a gyümölcsöskertben.
¹⁷Az igazságosság békét terem,
az igazságnak meg biztonság lesz
a gyümölcse mindörökre.
¹⁸Népem békességben lakik majd
otthonában, biztonságos hajlékokban,
gondtalan nyugalomban.
¹⁹De földre sújtják az erdőt,
és a várost megalázzák.
²⁰Ti azonban boldogan vettek majd
a vizek partján,
és szabadjára engeditek az ökröt
és a szamarat.