Izaiás jövendölése

32 ¹Ime igazságban országol a király, és a fejedelmek elsők lesznek az itéletben.
²És olyan leszen a férfiú, mint rejtekhely a szél elől, és menedék a förgeteg elől, mint a vízpatakok a szomjúságban, és a kiálló kőszirt árnyéka a puszta földön.
   ³Nem lesznek homályosak a látók szemei, és a hallók fülei szorgalmasan figyelmeznek.
   ⁴És az értetlenek szive tudományt tanúl, és a hebegők nyelve gyorsan és tisztán beszél.
   ⁵Nem mondatik többé fejedelemnek az, ki esztelen, sem a csalárd nem hívatik nagyobbnak;
   ⁶mert a bolond balgaságokat szól, és szive hamisságot forral, úgy, hogy képmutatást viszen végbe, és az Úrnak csalárdúl szól; és üresen hagyja az éhező lelkét, és a szomjúhozótól italát elveszi.
   ⁷A csalárdnak igen gonosz eszközei vannak; mert ő gondolatokat forral a szelídek vesztére hazug beszéd által, mikor a szegény igazat szól.
   ⁸A fejedelem pedig azokról gondolkodik, mik fejedelemhez méltók, és ő a vezérek fölött áll.
   ⁹Gazdag asszonyok! keljetek föl, és halljátok az én szómat. Gondtalan leányzók! vegyétek füleitekbe beszédemet.
   ¹⁰Mert nap és esztendő után megháborodtok, ti gondatlanok! mivel vége a szüretnek, szedés nem jön többé.
   ¹¹Álmélkodjatok, gazdag asszonyok! reszkessetek, gondatlanok! vetkezzetek le és szégyenűljetek meg, övezzétek föl ágyékaitokat.
   ¹²Sírjatok az emlők felett, a kívánatos tartomány, a termékeny szőllő felett.
   ¹³Az én népem földén tövisek és burjának növekednek, mennyivel inkább az örvendező város minden örömházában.
   ¹⁴Mert a palota elhagyatik, a város népsokasága elfogy; kézzelfogható sötétség jön a barlangokra mindörökké, a vadszamarak örömére, a nyájak legeltetésére,
   ¹⁵mígnem a lélek kiöntetik ránk a magasságból; és a puszta Kárméllá leszen, és a Kármél vadonnak fog tartatni.
   ¹⁶És itélet lakik majd a pusztában, és igazság ül a Kármélon.
   ¹⁷És az igazság eredménye békeség leszen, és az igazság műve csend és biztosság mindörökké.
   ¹⁸És az én népem a béke szépségében fog lakni, és a biztosság hajlékaiban, és bőséges nyugodalomban.
   ¹⁹De jégeső száll a vadonra, és megalázva megaláztatik a város.
   ²⁰Boldogok vagytok, kik minden vizeknél vettek, ott hagyván járni az ökör és szamár lábait.