A Zsoltárok könyve

102. ZSOLTÁR (101) 102 *Boldogtalan ember imája¹A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
²Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.
³Ne fordítsd el tőlem arcodat,
szorongatásom napján
fordítsd felém füledet,
amely napon segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
⁴Mert füstként enyésznek el napjaim,
és csontjaim szárazak, mint a forgács.
⁵A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna,
kenyeremet megenni is elfelejtem.
⁶Jajveszékelésem hangjától
a bőr már a csontomra szárad.
⁷A pusztai pelikánhoz hasonlítok,
olyan lettem, mint bagoly a romok között.
⁸Virrasztok és olyan vagyok,
mint a magányos veréb a háztetőn.
⁹Ellenségeim szüntelenül gyaláznak,
gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
¹⁰Kenyeremet úgy eszem, mint a hamut,
és könnyel vegyítem italomat
¹¹haragod és bosszúságod miatt,
mert felemeltél és a földre sújtottál engem.
¹²Napjaim hanyatlanak, mint az árnyék,
magam pedig, mint a széna, száradok.
¹³De te, Uram, megmaradsz örökre,
és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
*¹⁴Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon,
mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta,
valóban itt az ideje!
¹⁵Mert szolgáid szeretik köveit,
és romjait fájdalommal látják.
¹⁶De a nemzetek félik majd nevedet, Uram,
és a föld minden királya fölségedet.
¹⁷Mert felépíti az Úr Siont,
és megnyilvánul dicsőségében.
¹⁸Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát,
és nem veti meg könyörgésüket.
¹⁹Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek,
hadd áldja az Urat a nép, amelyet majd megteremt.
²⁰Mert letekint szent magasságából,
lenéz az Úr a mennyből a földre,
²¹hogy meghallja a foglyok jajgatását,
és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
²²hogy hirdessék Sionon az Úr nevét,
és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
²³amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok,
hogy az Úrnak szolgáljanak.
*²⁴Megtörte erőmet az úton,
rövidre szabta életemet. Így szóltam:
²⁵„Istenem, ne ragadj el engem életem közepén,
hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
²⁶Kezdetben megteremtetted a földet,
az ég is a te kezed alkotása.
²⁷Azok elmúlnak, de te megmaradsz;
mint a ruha, mind elavulnak,
váltod őket, mint az öltözetet, és elváltoznak.
²⁸Te azonban ugyanaz maradsz, és éveid el nem fogynak.
*²⁹Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk,
és utódjuk megerősödik majd színed előtt.”