102
1A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és • kiáltásom jusson te hozzád!• Zsolt. 50,15.
3Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4Mert elenyésznek az én napjaim, mint • a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.• Jób 7,6. 7.
5Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
6Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz • ragadt.• Jób 19,20.
7Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
9Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12Napjaim olyanok, mint a • megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.• Zsolt. 109,23.
13De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
14Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a • megszabott idő.• Jer. 29,10. 11. Dán. 9,25.
15Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, • és a porát is kímélik.• Ezsdr. 3,10-13.
16És félik a népek • az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;• Zsolt. 72,10. 11.
17Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
18Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja • az Urat.• Zsolt. 126,1-3. Jer. 23,7. 8.
20Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
21Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza • a halálnak fiait.• Zsolt. 126,1-3.
22Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
23Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; • a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.• vers 14. Jer. 29,10. 11.
26Régente fundáltad a földet, s az egek • is a te kezednek munkája.• Zsolt. 8,4.
27Azok elvesznek, de • te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.• Zsid. 1,10-12.
28De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
29A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen • megáll előtted.• Jer. 33,6-26.