Káldi-Neovulgáta

A Teremtés könyve (Genesis) nem keletkezésének kora, hanem tartalma miatt áll a Biblia elején. Két, eltérő hosszúságú részből áll. Az 1-11. fejezet a világ, az ember és a népek őskori jóságáról szól, de egyúttal lázadásról, bűnről, büntetésről és halálról is. A Szentírás első fejezetei képekben és példák segítségével beszélnek Istenről és az emberiségről. Elmondják, hogy az emberek a hit fényében mit tartanak saját magukról, miként próbálják megtapasztalni és megérteni Istent; hogyan fogják fel saját jelenl...

A Kivonulás könyvével (Exodus) kezdődik Izrael története, Istennek és az ő népének közös története. A kezdetet egy felejthetetlen tapasztalat képezi, amely egyszer s mindenkorra meghatározza ennek a népnek az önértelmezését: egy esemény, amely kilépés a megkötöttségből, a függőségből, az önállótlanságból a szabadságba, a függetlenségbe, az önállóságba. Ez az esemény nem emberi döntés, nem felkelés vagy forradalom eredménye, hanem Isten tette. Ő az, aki megemlékezik róluk, aki meghallgatja őket. Pártját fogj...

A Leviták könyve teljes egészében a papi hagyományréteghez tartozik. Olyan áldozati előírásokat és útmutatásokat tartalmaz, amelyek nagyrészt a papságra vonatkoznak, csak kevésbé érintik a híveket. A papok számára nyújtanak a hivatásukkal kapcsolatos ismereteket: azt mondja el, mire kell ügyelniük, hogy helyesen szolgáljanak Istennek. A fogság utáni (a Kr. e. 538-at követő) időknek ez a papi oktató- és kézikönyve a régi hagyomány áldozati, jogi és ünnepi szokásait gyűjti össze, rendszerezi, indokolja, és vi...

A Sínai hegynél Izrael néppé lett. Ettől kezdve lehet azt tudni, hogy ki tartozik Izraelhez, és milyen törvény vonatkozik Izraelre. Ezért értesülünk Mózes harmadik könyvében arról, hogy indulás előtt népszámlálást tartottak: számba vették Izrael valamennyi törzsében a hadra fogható férfiakat és a levitákat. A Számok könyve elején olvasható egyhangú felsorolások Izrael számára a fogságban s az azt követő időszakban (amikor a könyv végső alakját elnyerte) többet jelentettek, mint nevek és számok rögzítését; n...

A Második Törvénykönyv (Deuteronomium, „törvénymásolat”, ld. 17,18) jellegében eltér a Pentateuchus első négy könyvétől. Eltérő forrásokra támaszkodik, sajátos a története. A mag, amelyből kinőtt, „hirdetett szövetségi kötelezettség” formájában az istentisztelet kereteiből származik, annak célját szolgálta. Ezt a szövetségről szóló prédikációt az évszázadok során többször átdolgozták, bővítették, és rendszeresen felolvasták az istentiszteleten: az életelvek és a hit könyve volt azoknak az embereknek, akik a...

A szentírási könyvek sorában Józsue könyvének híd-szerepe van. Bemutatja Izrael pusztai vándorlásának végét, a Jordántól nyugatra fekvő országba való bevonulást és az ország felosztását a törzsek között. Ezért ezt a könyvet Mózes öt könyve mellé helyezve „Hat-könyv”-ről (görögül Hexateuchosz) is beszélhetünk. A zsidó hagyomány szerint Józsue könyvével kezdődnek az ún. „Korábbi próféták” (Józsue könyvétől a Királyok 2. könyvéig). Keresztény hagyomány szerint Józsue könyvével, azaz a „Deuteronomisztikus törté...

A Bírák könyve olyan eseményeket mond el, amelyek a honfoglalás kezdete (kb. Kr. e. 1230) és a királyság létrejötte (Saul, Kr. e. 1020-1000) között játszódnak. Józsue könyvétől eltérően itt nem Isten egész népének történetéről van szó, hanem az egyes törzsek különálló történeti hagyományait olvashatjuk. Ebben az időszakban nem volt a népnek közös, valamennyi törzs által elfogadott, Istentől rendelt vezetője. Minden törzsnek és törzsi csoportnak vannak saját történetei, emlékei sikerekről és kudarcokról. De ...

A könyvben leírt történet a bírák idejében játszódik. Bizonyára Júda törzse őrizte meg ezt a hagyományt, és a királyok korában tarthatott érdeklődésre számot, amikor Izrael és Moáb kapcsolatáról vitatkoztak. De később is szerepe lehetett a vegyes házasságok törvényességéről folyó vitában; ebben az összefüggésben érvként használhatták a Rút és a nagy király, Dávid közti kapcsolatot. A zsidó hagyomány Rút könyvét az öt Megillót (ünnepi „Tekercsek”) közé sorolja, az Énekek éneke, a Prédikátor, a Siralmak és E...

Sámuel könyvei a deuteronomisztikus történeti műhöz tartoznak. A két könyv egyetlen írásmű; csupán utólag bontották a könyvet két részre. Mivel központi alakjuk tulajdonképpen nem Sámuel, hanem a két első király, Saul és Dávid, a görög szöveg (Septuaginta) és a Vulgata ezt a két könyvet a Királyok első és második könyvének nevezi, a Királyok két könyvét pedig a Királyok harmadik és negyedik könyvének. Ez a négy könyv Izrael királyainak történetét beszéli el Saultól, az első királytól (Kr. e. 1020-1000) a ba...

A bevezetőt ld. Sámuel 1. könyvénél.

A Királyok két könyve a folytatását képezi Sámuel könyveinek. A Dávid haláláról szóló első két fejezet lezárja Dávid történetét, amelyet Sámuel második könyvében olvashatunk. Sámuel könyveihez hasonlóan eredetileg a Királyok két könyve is egy könyv, egy elbeszélés volt. E könyvek is a deuteronomisztikus történeti műhöz tartoznak, és az izraeli történelemnek majdnem négyszáz évét ölelik át: a Dávid halálától (Kr. e. 961) a babiloni fogságig (Kr. e. 586) terjedő időt, – tehát azt a kort, amikor Izrael igyekez...

A bevezetőt ld. a Királyok első könyvénél.

A krónikás történelmi mű – Isten népe a saját történelmét Isten tettei és az emberi cselekedetek egységének fogja fel és vallja. Isten kinyilatkoztatta magát. Izrael tudja, hogyan kell és lehet bizalomban élni – abban a szövetségben, amelyet Isten az emberekkel, az emberek érdekében kötött. Ezzel együtt Izrael nincs kiemelve az egyetemes emberi történelemből, nem él üvegházban vagy szigeten. Isten népének is meg kell keresnie a saját útját: kis népként a kis és nagy nemzetek között, a haladás és a fejlődés ...

A bevezetőt ld. a Krónikák első könyvénél.

Ezdrás és Nehemiás könyvei A történeti háttér A Jeruzsálemből és Júdából elhurcolt izraeliták Kr. e. 586-538 között babiloni száműzetésben élnek. Az igaz Isten kultusza, a jeruzsálemi istentisztelet szünetel, a nép önértelmezése és istenhite válságba kerül. Így nem csoda, ha a fogság idején Isten népének újra magára kell találnia. A hagyományokat összegyűjtik, őrzik és rendszerezik, s a megváltozott helyzet alapján újraértelmezik. A babiloni fogságban születik meg a deuteronomisztikus történeti mű, itt kele...

A bevezető magyarázatot ld. Ezdrás könyve előtt.

A zsidóságban sajátos formái alakultak ki annak, hogy hogyan adják tovább a tanítást és a bölcsesség igéit, a tanítók miként közöljék tanításukat az emberekkel, és a hívő nép mit és hogyan higgyen. A tanítók és a bölcsek gyakran példázatokkal tanítanak. Ezekben a tanító elbeszélésekben olyan élethelyzeteket ábrázolnak, amelyek alkalmasak arra, hogy bemutassák: mit jelent a hit mellett való döntés, a zsidó életforma, az Isten iránti elkötelezettség és milyen követelményeket támaszt az emberrel szemben. Tóbiá...

Judit könyve azok közé a tanító elbeszélések közé tartozik, amelyek útján az ószövetségi tanítók és bölcsek példa-történetekkel szemléltetve adnak tovább általános érvényű tapasztalatokat (ld. a Tóbiás könyvéhez írt bevezetőt). Tóbiás könyve egy család történetét mondja el; arra szólítja fel olvasóit, hogy ismerjék fel és vigyék át a gyakorlatba az élet és a vallásosság hagyományos formáit. Az a tanítás, amit Judit könyve akar közölni, hasonló ehhez: a könyv célja a zsidó öntudat és a nemzeti tudat erősítés...

Eszter könyve egyike az öt ünnepi tekercsnek (ld. a Rút könyvéhez írt bevezetőnket); megmagyarázza a vidám hangulatú purim ünnep keletkezését; ezen az ünnepen a zsidó istentiszteleten Eszter könyvét olvassák fel. Az ünnepet Mózes könyvei nem említik, eredete mégis Istenre vezethető vissza: a könyv ezt kívánja bemutatni. Kr. e. 300 után keletkezett. Bemutatja, hogyan él a zsidó közösség idegen uralom alatt, hogyan bonyolódik bele kisebb-nagyobb hatalmi küzdelmekbe; mint nyomják el alávetett kisebbségként azo...

Az ártatlanok szenvedésének oka és értelme nemcsak Izrael számára nyugtalanító kérdés: probléma ez minden kor embere számára. Tanúsítja ezt sok Biblián kívüli ősi szöveg is, amely felveti ezt a kérdést, megfogalmazza ezt a panaszt. Jób könyve is ezzel a problémával foglalkozik, és a kérdésre bibliai feleletet ad. Ez a felelet – ha a tapasztalattal szemben is meg akarja állni a helyét – nem lehet előre megfogalmazott hittétel. Jób könyvében többen is vitatkoznak, s e viták során a beszélők eltérő véleményt ...

Minden írás egy konkrét ember konkrét élethelyzetéből fakad. Az író leírja, amit megtapasztalt, ahogyan másoktól megértést, kérdéseire választ keres. Az eredeti, személyes tapasztalatok az író számára egyediek, de hasonló körülmények között ugyanilyen egyedi tapasztalatokban lehet részük másoknak is. Ők is megkísérelhetik, hogy kifejezzék megtapasztalásaikat, közöljék azokat másokkal, igyekezzenek megérteni azokat, feltárni a jelentésüket. Ennek során szólhatnak saját szavaikkal, de át is vehetnek olyan kés...

Minden nép megalkotja saját bölcs mondásait. Ezek legtöbbször olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyek jellegzetesek, amelyek megismétlődhetnek. A bölcs mondás röviden, találóan és néha túlzóan kiélezve jellemzi, és gyakran meg is ítéli a helyzetet. A bölcs mondásban csapódnak le a tapasztalatok: benne adják tovább mindazt, amit megértettek, a felismeréseket, a véleményeket és a viselkedési szabályokat. Minthogy a bölcs mondások rövidek és találóak, sok ember könnyen megtanulja őket. Ezáltal fontos szerepet j...

A Prédikátor könyve a Kr. e. 3. század közepén keletkezett. Ebben az időben a Ptolemaioszok uralkodtak Palesztinában; ezt követte néhány évtizeddel később az üldözések kora és a Makkabeusok felkelése (ld. a Makkabeusok 1. könyvéhez írt bevezetőnket). Ebben az időben – főleg a zsidó társadalom felső köreiben – a görög bölcsességet, valamint a görög életformát összemérik a sajátjukkal és vitatkoznak róla. Izrael hitét nem csak az idegen tanok és világnézetek teszik kérdésessé, hanem saját történelmének tapasz...

Az itt szereplő dalok értelmezése, amelyek bizonyára embereknek egymással való kapcsolatáról és nem közvetlenül Istenről szólnak, kezdettől fogva nehézséget okozott az írásmagyarázóknak. A különböző értelmezéseknek két fő csoportja van. Az egyik csoport azt a nézetet képviseli, hogy ezek a költemények kezdettől fogva másról szóltak, mint amit szó szerinti értelmük jelent: a dalok szavai csak utalnak egy más valóságra, eltérő, átvitt értelmük van. A magyarázók másik csoportja úgy gondolja, hogy a költeménye...

A Krisztus előtti utolsó évszázadokban a zsidó hitet kívülről és belülről is veszélyek fenyegetik. A zsidóságnak a hellenista világvallással szembesülve meg kell találnia saját hitének új indoklásait és új megfogalmazásait, mégpedig nem csak Palesztinában (amiről a Makkabeusok első könyvéhez írt bevezetőnkben fogunk szólni). A szórványban élő sok zsidó is döntés elé kerül: egyrészt alkalmazkodniuk kell az idegen környezethez és annak szokásaihoz, másrészt saját hagyományaikat meg kell őrizniük, azokat új mó...

Sirák fia könyve maga megjelöli a szerzőjét és jelzi a könyv keletkezési körülményeit: az előszóban a fordító beszél kéziratának eredetéről. Szerzőként nagyapját nevezi meg, aki Jeruzsálemben volt bölcs tanítómester. Önmagáról elmondja, hogy Kr. e. 132-ben Egyiptomba ment, és ott fordította görögre nagyapja írását. Ha figyelembe vesszük, hogy a könyv végén álló dicsérő ének II. Simon főpapról (Kr. e. 218-192) szól, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a szerző, Jézus, Eleazárnak, Sirák fiának fia a művét kb....

Izajás könyve – Ez a könyv, amely a legterjedelmesebb az ószövetségi prófétai könyvek sorában, nem egyetlen személy szavait és működését írja le; valójában gyűjtemény, amelyben az izraeli történelem több mint háromszáz évéből különböző próféták művei fonódtak egybe, és végül Izajás próféta neve alatt egyetlen könyvként maradtak ránk. A könyvben összegyűjtött prófétai szavak mindegyike más-más konkrét helyzetben hangzott el, de mindegyikük túlmutat az eredeti helyzeten, hiszen attól függetlenül érvényes mond...

Lásd még a próféták könyveihez írt bevezetőt is. Jeremiás papi családból származik, amely Anatótban, egy Jeruzsálem melletti kis helységben él. Fiatalemberként (kb. Kr. e. 626-ban) ébred fel lelkében, hogy Isten prófétának hívta meg. Élete és jeruzsálemi működése a nagy hatalomváltás idejére esik, amikor az asszírok uralmát a babiloniaké követi. Kr. e. 612-ben a babiloniak elfoglalják Ninivét, az asszír fővárost. Néhány év múlva (605-ben) a babiloni trónörökös, Nebukadnezár Karkemisnél legyőzi az egyiptomia...

Siralmak könyve – Jeruzsálem, a szent város elesett, a Templomot kirabolták és elpusztították, lakosainak nagy részét elhurcolták. Az otthonmaradottak a hódító birodalom uralma alatt élnek; romokban látják a Szentélyt, és összeomlott magabiztos kiválasztottság-tudatuk is. Ebben az időben (Kr. e. 586 után) énekek keletkeznek, amelyekben az istenfélők elpanaszolják az Úrnak bajaikat; próbálják megérteni a zord jelent. Nyomorúságos sorsukat saját bűneik következményeként fogják fel, és így tárják Isten elé, ho...

Ebben a könyvben, amely Báruk neve alatt (ld. Jeremiás könyve bevezetését) maradt ránk, a hit különböző tanítói és tanúságtevői szólnak hozzánk. Ezek a szövegek a szórványban (diaszpórában) élő zsidóság köreiben keletkeztek, és olyan közösségekhez szólnak, amelyek idegen népek között élnek. Érezhető, hogy ezek a közösségek szoros kapcsolatban állnak Jeruzsálemmel; kitűnik a könyvből, hogy a szórványban élő zsidók hogyan imádkoznak a zsinagógákban, milyen szerepe van a törvény útmutatásának és mit remélnek a...

Ld. a prófétai könyvekhez írt bevezetést is. Ezekiel már Babilonban éli át a Jeruzsálem eleste és a Templom elpusztítása előtti utolsó éveket. Bár a száműzöttek közvetlenül nem folyhattak bele az eseményekbe, mégis saját maguk is érintettek és fenyegetettek voltak: Júda bukása és Jeruzsálem elfoglalása számukra is a nemzeti lét összeomlását, az ígéret megszűntét jelenti. A politikai helyzetről nemcsak Jeruzsálemben folytattak vitákat, hogy helyes elhatározásokra jussanak, hanem Babilonban is; és mindkét he...

Ez a könyv, amely egyike a legkésőbbi ószövetségi könyveknek, sajátosan zárt írásmű. Csak akkor érthetjük meg üzenetét, ha ismerjük megírásának körülményeit. A könyv mai alakjában akkor jött létre, amikor IV. Antiokhosz Epifánész (Kr. e. 175-164), még a Makkabeusok győzelme előtt (ld. a Makkabeusok I. könyvéhez írt bevezetőt), erőszakos hellenizáló politikájával a palesztinai zsidók hitét fenyegette. A szerző bizonyára a „jámborok” (haszidok) csoportjához tartozik, amely a farizeusi és esszénus csoportok ős...

Ozeás („Jahve megmentett”) az egyetlen olyan „író próféta”, aki az északi országrészből származott és ott is működött (röviddel Ámosz után, kb. Kr. e. 750-725 között). A bizonytalanság és zűrzavar korában élt; ebben az időben nem kellett prófétának lenni ahhoz, hogy valaki előre lássa azt a politikai katasztrófát, amely Asszíria részéről fenyegetett. Ozeás Isten nevében lépett fel. Ítéletet hirdetett, de üdvösséget is. Eljutott egészen addig – nem valláspolitikai számítás vagy teológiai vizsgálódás révén, h...

Ebben a könyvben olyan ember szól hozzánk, aki – valószínűleg templomi prófétaként – a fogság utáni közösségben (a Kr. e. 4. században) működik. Nevén (Jóél = Jahve Isten) és apja nevén kívül (Fátuel, ld. 1,1) semmi mást nem tudunk róla. A könyv négy fejezete különféle mondások sorozata. A próféta üzenete egy történetileg átélt természeti csapás értelmezésével indul, és a történelem feletti, végidőbeli ítélet és üdvösség bemutatásává bővül. Szerencsétlen év köszönt az országra: sáskák pusztítják el a vetést...

Ld. a próféták könyveihez írt bevezetést is. Ámosz a Betlehemtől délre fekvő Tekoából származik és II. Jeroboám idejében (Kr. e. 782-747) az északi országban, Izraelben működik, mint próféta. Ő Jahve első olyan prófétája, akinek a szavai egy bibliai könyvben ránk maradtak, ő az első „író-próféta”. Isten Júdából Izraelbe küldi Ámoszt. Szamariában és Bételben kell fellépnie az emberek számára nem túl kellemes üzenetével. Szemben Izajás és Jeremiás korával, Ámosz idejében nincs „külső ellenség”, amely miatt Iz...

Abdiás könyve a legrövidebb irat az Ószövetségben (mindössze 21 versből áll). Alig nevezhetjük „könyvnek”: valójában Abdiás egyetlen próféciáját és ahhoz fűzött magyarázatát őrizte meg számunkra. Az edomiták, miután a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, kihasználják Júda kiszolgáltatott helyzetét. Bevonulnak az ország déli területeire és elfoglalják („annektálják”) azokat. De Júdában mindenki biztosra veheti – hirdeti a próféta –, hogy Isten bosszút áll azokon, akik népét megcsúfolják és kirabolják. Az Ed...

Jónás könyve a prófétai igehirdetés sajátos formája. Nem maga a próféta szólal meg benne, nem egy próféta tanítja kortársait a könyvben, és nem is múltbeli események vagy prófétai szavak későbbi teológiai magyarázatát olvashatjuk ebben az ószövetségi írásban. A könyv történet egy prófétáról, akinek a sorsa és élete – az elbeszélés – maga válik üzenetté. A történet szerzőjének nevét nem ismerjük, életéről sem tudunk semmit. Annál többet megtudunk a szerző hitéről és azokról a problémákról, amelyek az írót fo...

Mikeás („ki olyan, mint Jahve”) Móresetből, egy Jeruzsálemtől 40 km-re délnyugatra fekvő kis faluból származik. Kr. e. 725 és 700 között lép fel prófétaként, Izajással egy időben (ld. a bevezetést Izajás könyvéhez). Mikeás – eltérően Izajástól – nem vesz részt a napi politikai vitákban, nem foglal állást a politikai szövetségek kérdésében, bár a bajokat és veszedelmeket ő is, mint minden próféta, Isten büntetésének tekinti. Mikeás nem tagadja meg paraszti származását. Gyanakvó bírálattal szemléli a várost é...

Izajás kb. Kr. e. 739-701 között élt Jeruzsálemben, abban az időben, amikor Júda királyai kénytelenek voltak az asszír birodalomnak meghódolni. 733-tól kezdve Júda az asszírok hűbéres állama. A következő fél évszázadból egyetlen prófétáról sincs tudomásunk. Később azonban, Kr. e. 650 és 600 között négy olyan személyiség jelenik meg, akik – részben egyidejűleg – Isten szavát közvetítve szólalnak meg az adott történelmi helyzetben. Könyveiket a Bibliában olvashatjuk: Náhum és Habakuk az üdvösség prófétái (aza...

Habakuk próféta személyéről és származási helyéről semmit nem tudunk azon kívül, amit a könyvéből meg lehet állapítani. Üzenetében történelmi célzások keverednek a végidőre vonatkozó kijelentésekkel. A tudósok nem tudják teljes bizonyossággal meghatározni, hogy a könyv melyik korszakból származik. A legáltalánosabb az a feltevés, hogy Habakuk, mint Náhum ifjabb kortársa, Jeruzsálemben lépett fel és működött. A próféta nem saját népét vádolja; Isten előtt panaszkodik és felteszi a kérdést, hogy Isten igazsá...

Ld. a Náhum könyvéhez írt bevezetőt is. Szofoniás Jeruzsálemben él és működik Jozija király idejében (Kr. e. 641-609; ld. 2Kir 22,1–23,30). Az Úr határozottan megmondja neki: a balsors üzenete van rábízva, s azt továbbítania kell. A próféta először saját népének hirdet ítéletet; tudja, hogy Júdát és Jeruzsálemet kifosztják és elsöprik a föld színéről. El fog jönni „az Úr napja”, amit Izraelben saját népük diadalünnepének szerettek volna hinni. Szofoniás Ámosznál (Ám 5,18–20; 8,9–14) élesebben és világosabba...

Aggeus és Zakariás próféta a Babilonból visszatért zsidók körében működött Jeruzsálemben Kr. e. 520 körül (ld. az Ezdrás és Nehemiás könyvéhez írt bevezetőt). A visszatértek helyzete nem könnyű. A város a házakkal és a templommal romokban hever. A szántóföldek elvadultak, és új tulajdonosok birtokába kerültek. Feszültség van az országban maradottak és a hazatérők között, s az utóbbiak – Isten különleges megtapasztalására alapozva – magukat tekintik „az igazi Izraelnek”. A nevét viselő könyv öt prófétai bes...

A könyv első részében (1-8. fejezet) a próféta nyolc látomását olvashatjuk. Ezek Isten világának képei és megvilágító szavai, amelyekből megérthetjük, mit jelent a jeruzsálemi templom újraépítése, hogyan kell átalakulnia a szent közösségnek a beteljesedés idejére várva, és hogy miként kell létrejönnie a szent közösségnek az idők teljességére. A látomások azt is mutatják, hogy a kor két vezető alakja, Józsue főpap és a Dávid-utód Zerubbábel igyekeznek meghatározni egymáshoz képest saját hivatalukat és hatás...

Ebben a könyvben hat beszéd maradt ránk, amelyek egy ismeretlen próféta működését tanúsítják, aki a Kr. e. V. század első felében lépett fel, s akit a 3,1 vers „hírnököm”-nek („malakí” = Malakiás) nevez. Működése Ezdrásnál és Nehemiásnál korábbra esik, arra az időre, amikor a közösség válságba jutott. Kr. e. 515-ben újra felszentelték a templomot, de az a nagy fordulat, amit ettől vártak, elmaradt, s azok is csalódtak, akik Dávid utódjába, Zerubbábelbe vetették reményüket (ld. az Aggeus és a Zakariás könyvé...

A háttér Ezdrás és Nehemiás után elnémulnak a zsidó krónikások. A nép saját hazájában, de nagyhatalmú perzsa királyok uralma alatt él. Mint meghódolt nemzet, megfizeti adóját, semmilyen önálló politikai igénnyel nem léphet fel, meg kell elégednie azzal, hogy vallásának szabad gyakorlása biztosítva van. A terület fennhatóságáért a világbirodalmak harcolnak. Nagy Sándor két döntő csatában (Isszosznál Kr. e. 333-ban és Arbelánál 331-ben) legyőzi a perzsa királyt, III. Dáriuszt. A perzsa birodalom – s vele Pale...

A Makkabeusok második könyve nem az első könyv folytatása. Egy másik szerző, valószínűleg egy pap, beszél el benne – saját látásmódja szerint – számos eseményt a Kr. e. 180 és 160 közti évekből, részint ugyanazokat, amelyeket a Makkabeusok első könyvéből ismerünk. Bevezetőül két levelet olvashatunk, amelyeket a jeruzsálemiek írtak az egyiptomi zsidóknak (1,1-2,18). A könyv központi része kivonat vagy összefoglalás Kirenei Jázon ötkötetes történeti művéből (ld. 2,23); részleteket ír le a Makkabeusok korának ...

A régebbi s egyúttal rövidebb Márk-evangéliummal való összehasonlítás megmutatja, ahogyan Máté megérti Jézust, rajta keresztül pedig a keresztény közösséget és a keresztény életet. Márktól eltérően (ld. a Márk-evangélium bevezetőjét) Máté gazdagon visszanyúl az ószövetségi írásokhoz és belőlük mondja meg, hogy Jézus Dávid fia, az Izrael népének megígért Messiás (beszélhetünk emlékeztető és a beteljesedést igazoló idézetekről) és mit jelent a tanítása. Máté nagy vonalakban átveszi Márk evangéliumának felépí...

Márk szerint is a szenvedés és húsvét hagyománya képezi a keresztény hit lényegét: Jézus Istennél van, s a közösség a Feltámadott jelenlétében él. Ennek a közösségnek akarja elmondani Márk az evangéliumával, hogyan került sor a szenvedésre és a feltámadásra. Jézusnak Isten által alkotott „történetét” tanúsítja; számára nem annyira fontos, hogy tankönyvet vagy életszabályokat írjon a keresztény közösségnek (ld. a Máté-evangéliumhoz írt bevezetőnket). Márk folyamatos elbeszélést akar alkotni. A rendelkezésér...

Az evangélisták közül egyedül Lukács számol be – előszavában – könyvének létrejöttéről és céljáról. Ő maga, aki harmadik generációból való pogánykeresztény, gyűjti a Jézusra vonatkozó hagyományokat (Kr. u. 80 és 90 között, Kis-Ázsiában vagy Görögországban). Nemcsak az elfeledéstől és a torzításoktól akarja megvédeni őket, hanem rendezett, összefüggő beszámolót készít, amely bizonyítja, hogy ezek a hagyományok megbízható alapot nyújtanak mindazoknak a hite számára, akikkel a misszió gyarapítja a keresztény k...

A szerző János evangéliumát számos újkori szentíráskutató elvitatja János apostoltól, és János tanítványai egyikének tulajdonítja (pl. annak a bizonyos János presbiternek, akiről egy helyen Papiász beszél, vö. Euszébiosz, ET 3,39,3-4). János szerzősége ellen a következő érveket hozzák fel: az evangélium mély krisztológiája nem származhat szemtanútól; elbeszélésmódja és anyaga teljesen eltér a szinoptikus evangéliumokétól; János apostol Jakabbal együtt már 44-ben vértanúhalált halt (egy 5. sz.-i feljegyzés s...

Lukács második könyvét nem sokkal az evangélium után írta; ugyanannak az alapfelfogásnak, ugyanannak a teológiának alapján érthetjük meg (ld. a Lukács evangéliuma elé írt bevezetőt). Az Apostolok cselekedetei az első fejezettől kezdve „az Egyház történetéről” tudósít; csakis pünkösddel, a Lélek ajándékozásával kezdődhet. Azok a tanítványok, akiket Lukács már az evangéliumban a kiválasztottak csoportjaként mutat be (például kihagy mindent, ami a hitetlenségükre utalna, míg ezt Márk a saját teológiai célja ér...

A római keresztényeknek szóló levél (amelyet Pál talán a Kr. u. 57. év elején Korintusban írt) különleges helyet foglal el az apostol levelei között. Ezt a közösséget nem Pál alapította; nem ő hitüknek felelős kialakítója. Még soha nem járt náluk, és a közösség konkrét problémáival kapcsolatban csak általánosságban tud állást foglalni. A közösség néhány tagját ismeri, ezeket levele végén (a 16. fejezetben) név szerint említi. És Pál mégis éppen ehhez a közösséghez írja az ismert írásai közül legalapvetőbb t...

Az első levelet Pál Efezusból írta Kr. u. 53 és 55 között. Jól látható belőle, hogy Pál elutazása óta a közösség megváltozott, s az is, hogy milyen irányban. A városban működni kezdtek más hithirdetők is: így a zsidó-keresztény Apolló, valamint olyan misszionáriusok, akik Péterre hivatkoznak és – a merev zsidó-keresztény irányzatot képviselve – magukat „apostoloknak” nevezik, de Páltól elvitatják ugyanezt a rangot. Csoportok alakulnak ki a közösségen belül. Kifejlődik egy saját (pneumatikus) lelkiség. Olya...

Lásd a Pál leveleihez írt bevezető magyarázatot is. A Korintusiaknak írt második levelet nem könnyű megérteni. A szöveg felépítése látszólag nem logikus; a hangvétel változó; a szóba kerülő események – úgy látszik – nincsenek közvetlen kapcsolatban egymással, ha a ránk maradt levél sorrendjében haladunk. A szentírástudósok megpróbálták feltárni az események hátterét és lehetséges sorrendjét. Az ilyen kísérlettel járó összes bizonytalansági tényezővel együtt nagyjából a következő helyzetkép tárul elénk: A ko...

A „második missziós út” során Pál, Szilás és Timóteus Európa felé tartva áthaladnak a galaták által lakott vidéken Kis-Ázsia belsejében (vö. 1,2). Meg kell szakítaniuk útjukat, valószínűleg Pál megbetegedése miatt. Hirdetni kezdik az evangéliumot a galatáknak, és pogány-keresztény közösségeket alapítanak Galáciában (kb. Kr. u. 50-ben). Később Pál még egyszer felkeresi ezeket a közösségeket és „lelket önt valamennyi tanítványba” (ApCsel 18,23). Egy idő múlva értesül e közösségek életének új fejleményeiről, é...

Az Efezusiaknak írt levél (hasonlóan a Zsidókhoz írt levélhez, ld. a bevezetőjét) ünnepi szentbeszéd. Ezt „az Egyházról, mint Krisztus testéről” szóló kinyilatkoztató beszédet csak a bevezető és a befejező versek (1,1-2 és 6,21-24) próbálják levél formájába öltöztetni. Az irat nem meghatározott címzettekhez szól, bár a megszólítás az efezusiakat nevezi meg (vö. 1,1-2). A levélben hiába keresünk konkrét indítékot. Így talán a leghelyesebb, ha a (kisázsiai) pogánykeresztényekhez írt általános körlevélként fog...

Augusztusz császár (Kr. e. 31-Kr. u. 14) a makedóniai Filippi várost római gyarmattá (colonia) nyilvánítja. Ettől kezdve élnek ott kiszolgált katonák és római parasztok; önkormányzattal bír, polgárai ugyanolyan előjogokat élveznek, mint az anyaország, Itália (pl. adómentesség). Ebben a levélben Pál különböző témákat érint: Válaszol – mégpedig nem csak felszínesen – a filippieknek az ő hogylétére vonatkozó kérdésére. Megköszöni a közösség által küldött támogatást. Állást foglal a hamis tanítókkal szemben....

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér

Pál a levélben részletesen ír a címzett közösséghez való viszonyáról. Ezután rátér a tesszalonikai keresztényeket foglalkoztató kérdésre. Ez nem más, mint az Úr újraeljövetelének várása és a meghalt keresztények sorsa. Pál megmagyarázza – kortársainak ugyanúgy, mint nekünk –, hogy mit jelent egy, a halálon túl is tartó ígéret várakozásában élni.

A Tesszalonikaiakhoz írt második levél formailag igen hasonlít az elsőre, ugyanakkor jelentős tartalmi eltérések is megfigyelhetők. A különbség mindenekelőtt a parúziára, azaz az „Úr napjára”, vagyis Krisztus második eljövetelére vonatkozó felfogásban mutatkozik meg. A megírás körülményeit illetően nem lehet teljes bizonyosságra jutni. Az egyik lehetőség, hogy maga az első levél fokozta föl annyira a parúziára vonatkozó várakozásokat a hívek körében, hogy Szent Pál néhány hónappal az első levél megírása ut...

A lelkipásztori levelek – A Timóteushoz írt két levél és a Tituszhoz írt levél címzettjei nem közösségek, hanem közösségvezetők (latinul „pastores”, pásztorok); ezért hívjuk ezeket a leveleket „lelkipásztori leveleknek”. A három levél tartalmilag és célját tekintve összetartozik. Tükröződik bennük a korai keresztény közösségek szervezete és problémaköre. Az első hithirdetés idején már túl vagyunk; az evangélium tanítása „kerek egésszé” vált, amit ismernek, amihez igazodhatnak és amit védelmeznek. Kialakul a...

Ld. általános bevezetőnket a pasztorális levelekhez. A Timóteushoz írt második levél személyesebb hangvételű, mint az első. Szerzőjének valószínűleg közlések és feljegyzések állnak rendelkezésére Pál életének utolsó éveiről. Felhasználja ezeket a hagyományokat, és így szóba hozhatja az apostol személyes tapasztalatait. A levélben Pál fogolyként jelenik meg, akit övéi magára hagytak, aki hűséggel kitart a szenvedésben, és ebben példaképe minden későbbi hívőnek. Ezt a levelet „Pál végrendeletének” nevezhetnén...

Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse,

A levél betekintést enged az ősegyház szervezeti formájába, amelyet a „házi közösség” szóval lehetne jellemezni (vö. 2.v.). Ennek lényege, hogy a keresztény közösség egy tehetősebb család házában gyűlt egybe istentiszteletre, s ezek az összejövetelek – szeretetlakomával egybekapcsolva – a hívők közötti testvéri egységet fejezték ki, illetve erősítették. Ezek a házi közösségek a hittérítők befogadására és elszállásolására is alkalmasak voltak. (vö. 7. és 22.v.)...

Aki hozzákezd ennek a „levélnek” az olvasásához, az már az első mondatnál észreveszi a többi újszövetségi levelektől való eltéréseket: hiányzik a megszólítás és a levél küldője; az írásnak a bibliai levelek közé való sorolását csupán a (később hozzáírt) befejezés (13,18-25) indokolja. A „Zsidókhoz írt levél” lényegében (szóbeli vagy írott) teológiai értekezés. Egy zsidókeresztény írástudó – aki később Pálnak volt tanítványa – a zsidó származású keresztényekhez szól (kb. Kr. u. 85-95-ben). Ez magyarázza a ké...

Vitatkoznak arról, hogy vajon írhatta-e ezt a levelet Szent Péter (ill. „titkára”) Rómában, vértanúhalála előtt (Kr. u. 64-ben vagy 67-ben). Péter zsidókeresztény volt. Az említett kisázsiai tartományok viszont Pál missziós területéhez tartoznak, ezeken a helyeken ő alapított közösségeket. Hogyan képzelhető el egy „tartomány” a levél címzettjeként? Elfogadhatjuk-e azt, hogy a közösségek már Szent Péter életében olyan szilárd szervezeti rendben éltek, mint ahogy ezt a levél feltételezi? Továbbá: az egész le...

Lásd a Péter első leveléhez írt magyarázatot is. A Péter apostol neve alatt ránk maradt második levelet a szerző szándéka szerint végrendeletként kell olvasnunk, amelyet az apostol közeli halála tudatában írt (ld. 1,13-15). Ez a végrendelet nem Jézus Krisztus halálának és feltámadásának nagy hitigazságaival foglalkozik; egy meghatározott helyzethez és egy adott problémához kapcsolódik. Az Egyház hitbeli válságba jutott. A tévtanítók – akiknek érvelésére az ellenérvekből következtethetünk – a keresztények jö...

Szent János első levele inkább teológiai szózat, mint levél. Nem a küldő és a címzettek megadásával kezdődik, hanem dicsőítéssel, a végén pedig intelmet találunk. Az írás egyes közösségekhez szól, amelyeket név szerint nem sorol fel. Ezekben a közösségekben tévtanítók léptek fel, akik azt állítják, hogy Isten Fia nem lett valóban emberré. Cáfolatként a szerző a keresztény hitvallással válaszol: Jézus a Krisztus, a Messiás, az Isten Fia. De amennyire fontos Jézusnak, Isten emberré lett Fiának megvallása, ugy...

Ez a második írás, amely János leveleként maradt ránk, stílusa és terjedelme tekintetében is valódi levél. Küldője önmagát görögül presbiternek mondja, ami azt jelenti: „legöregebb” vagy „öreg”. Ezzel utal arra a tekintélyre, amellyel ismert tanítóként vagy keresztény közösségi vezetőként rendelkezik. Ő János tanítványi köréhez tartozik. Levele tartalmilag igen közel áll Szent János első leveléhez. Ő is arra figyelmezteti a közösséget, hogy tettekkel szeressenek; és ő is óvja őket a hamis tanítóktól....

A János neve alatt ránk maradt harmadik levél írója is mint presbiter, azaz „öreg” vagy „legöregebb” mutatkozik be. Ez a személyes levél egy egyéb forrásból nem ismert Gájusznak szól, aki bizonyára közösségének tekintéllyel bíró tagja volt. A levél révén betekintést nyerünk egy őskeresztény közösség viszonyaiba és tekintélyi rendszerébe: a tekintéllyel rendelkező legöregebb panaszt tesz Gájusznál, a közösség egyik tagjánál egy közösségi vezető, Diotrefész ellen. Nem derül ki, hogy ez az ellentét melyik közö...

Egy röpiratszerű kiáltványt ír, amelyben hamis tanítóktól és elhajlóktól óvja a keresztényeket, olyanoktól, akik mint keresztények úgy gondolják, hogy az ember meg van mentve, függetlenül attól, hogy milyen életet él. Ezek a tévtanítók külön kinyilatkoztatásokra hivatkoznak, és így aláássák Krisztus tekintélyét; megvetik az égi hatalmakat. Pontosan nem tudjuk, milyen irányzathoz tartoztak a hamis tanítók, akiket a levél pellengérre állít. Lefesti jellemüket, és vitába száll velük. Felszólítja a közösségeke...

János, egy harmadik generációbeli próféta, akit a világias Kis-Ázsia egyházában karizmatikus tekintélyként ismertek és tiszteltek, keresztény próféciát ír a végső időkről. A Kr. u. I. század utolsó éveiben azt mondja el az egyházközségeknek, hogy hogyan értelmezzék jelenlegi helyzetüket és hogyan álljanak helyt. János látja a közösségek külső és belső fenyegetettségét. A hit ellankad, hamis tanítók lépnek fel a közösségekben. De valódi a külső veszély is: a római császárok – eltérő következetességgel – el a...