Zsoltárok könyve

102 ¹Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és minden a mi bennem vagyon, az ő szent nevét.
²Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el semmi adományát;
   ³ki megkegyelmez minden gonoszságodnak, ki meggyógyítja minden betegségedet,
   ⁴ki a veszedelemből kiszabadítja éltedet, ki téged megkoronáz irgalmassággal és könyörűlettel,
   ⁵ki betölti jókkal kivánságodat, hogy megújúljon ifjúságod, mint a sasé.
   ⁶Irgalmasságot cselekszik az Úr, és itéletet minden igaztalanúl szenvedőnek.
   ⁷Kijelentette Mózesnek az ő útait, Izrael fiainak az ő akaratját.
   ⁸Könyörűlő és irgalmas az Úr, hosszantűrő és igen irgalmas.Móz. IV. 14,18  ⁹Nem tart haragot örökké, sem örökké nem fenyeget.
   ¹⁰Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem gonoszságaink szerint fizet nekünk;
   ¹¹mert a mily magas az ég a föld felett, oly erőssé teszi irgalmát az őt félőkön.
   ¹²A mily messze vagyon napkelet nyugattól, annyira távolítja el tőlünk gonoszságainkat.
   ¹³Mint az atya könyörűl fiain, úgy könyörűl az Úr az őt félőkön;
   ¹⁴mert ő ismeri alkatunkat, megemlékezik, hogy mi por vagyunk.
   ¹⁵Az ember napjai, mint a széna; elhervad ő, mint a mezei virág;Jób 7,10  ¹⁶melyen ha átmegy a szél, meg nem marad, és többé helyét sem ismerik meg.
   ¹⁷Az Úr irgalmassága pedig öröktől van és mindörökké az őt félőkön, és az ő igazsága a fiak fiain,
   ¹⁸azokon, kik megtartják szövetségét, és megemlékeznek parancsairól, hogy azokat cselekedjék.
   ¹⁹Az Úr mennyben helyezte az ő székét, és uralmának minden alá van vetve.
   ²⁰Áldjátok az Urat minden ő angyalai, hatalmas erejűek, az ő igéjének cselekvői, mihelyt beszéde hangját halljátok.
   ²¹Áldjátok az Urat minden erősei, ti, szolgái, kik az ő akaratját cselekszitek.
   ²²Áldjátok az Urat minden alkotmányai; az ő uralkodásának minden helyén áldjad én lelkem az Urat.