Teremtés könyve

33 *Jákob kibékül Ézsauval¹Amint aztán Jákob felemelte tekintetét, látta, hogy megérkezik Ézsau, és vele négyszáz ember. Erre különválasztotta Leának, Ráhelnek és a két szolgálónak gyermekeit, ²a két szolgálót és gyermekeit felállította elöl, Leát és a gyermekeit a második helyen, Ráhelt és Józsefet pedig leghátul. ³Aztán eléjük állt, és hétszer földig hajtotta magát, amíg a bátyja közelébe ért. ⁴Erre Ézsau az öccse elé futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta, és sírt.
   ⁵Amikor aztán felemelte tekintetét, meglátta az asszonyokat és gyermekeiket. Így szólt: „Kik ezek?” Ő azt felelte: „Ezek azok a gyermekek, akiket Isten nekem, szolgádnak ajándékozott.” ⁶Erre közelebb jöttek a szolgálók és fiaik, és meghajtották magukat. ⁷Odament Lea is a gyermekeivel, és ők is meghajtották magukat. Végül odalépett József és Ráhel, és meghajtotta magát.
   ⁸Ézsau ekkor azt mondta: „Mire való az a tábor, amellyel találkoztam?” Ő azt felelte: „Hogy kegyelmet találjak uram előtt!” ⁹Ám Ézsau azt mondta: „Van nekem mindenem bőven, öcsém! Ami a tied volt, maradjon csak a tied!” ¹⁰De Jákob így szólt: „Ne legyen úgy, kérlek: ha kegyelmet találtam szemedben, fogadd el ezt a kicsiny ajándékot a kezemből, mert úgy néztem arcodra, mintha Isten arcát láttam volna. Légy hozzám kegyes, ¹¹és fogadd el az áldást, amelyet neked hoztam, mert kegyes volt hozzám Isten, és mindenem megvan!”
   Öccse unszolására nagy nehezen elfogadta azokat, majd ¹²így szólt: „Menjünk együtt, társad leszek utadon!” ¹³Jákob erre azt mondta: „Tudod, uram, hogy gyenge gyermekek, szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha a járásban jobban megerőltetem őket, egy nap alatt elhull az egész nyájam. ¹⁴Uram csak menjen előre a szolgája előtt, én meg majd lassan ballagok az előttem járó jószág és a gyerekek járása szerint, amíg el nem jutok uramhoz Szeírbe!” ¹⁵Ézsau azt felelte: „Kérlek, hadd maradjanak legalább a velem levő népből néhányan útitársaid!” „Nem szükséges – felelte Jákob –, csak arra van szükségem, hogy kegyelmet találjak szemedben, uram!”
   ¹⁶Ézsau tehát még aznap visszatért Szeírbe azon az úton, amelyen jött.
   ¹⁷Jákob pedig Szukkótba ment. Ott házat épített magának, és sátrakat állított a nyájainak, ezért el is nevezte azt a helyet Szukkótnak (azaz Sátraknak).
   ¹⁸Jákob azután sértetlenül eljutott Szichem városába, amely Kánaán földjén van – miután Paddan-Arámból visszatért –, és letelepedett a város mellett. ¹⁹Megvette azt a darab földet, amelyen a sátrait felütötte, Hémornak, Szichem atyjának fiaitól száz bárányon, ²⁰s ott oltárt állított. Így nevezte el: „Isten, Izrael Istene.”