Mózes I. könyve. Genezis

33 ¹Fölemelvén pedig Jákob szemeit, látá jőni Esaut és vele négyszáz embert; és elosztá Lia és Rákel és mind a két szolgáló fiait;
²és helyezé a két szolgálót s azok magzatait elűl; Liát pedig és fiait második helyen; Rákelt pedig és Józsefet legutól.
   ³És maga előre menvén, hétszer hajtá meg magát földig, míg bátyja közeledett.
   ⁴Ekkor Esau öcscse elé futván, megölelé őt, és nyakába borúlván és megcsókolván, síra.
   ⁵És fölemelvén szemeit, látá az asszonyokat és azok gyermekeit, és mondá: Kicsodák ezek? hozzád tartoznak-e? Felelé: Ezek a gyermekek, kiket Isten nekem, a te szolgádnak ajándékozott.
   ⁶És elközelgetvén a szolgálók és azok fiai, meghajlának.
   ⁷Elérkezék Lia is gyermekeivel, és miután ők is hasonlóképen meghajlottak, utóljára József és Rákel hajták meg magokat.
   ⁸És mondá Esau: Micsoda nyájak azok, melyeket elétaláltam? Felelé: Hogy kedvet találjak uram előtt.
   ⁹Amaz pedig mondá: Nekem elég van, öcsém, a mi tied, legyen magadé.
   ¹⁰És mondá Jákob: Nem úgy, kérlek; hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, vedd el e kis ajándékot kezeimből, mert úgy tekintem orczádat, mintha az Isten színét láttam volna. Légy kegyelmes nekem,
   ¹¹és fogadd el az áldást, melyet neked hoztam, s melyet nekem a mindentadó Isten ajándékozott. Öcscsének kényszerítésére nagynehezen elfogadván,
   ¹²mondá: Menjünk együtt, én úti társad leszek.
   ¹³És mondá Jákob: Tudod, uram, hogy gyenge gyermekeim és ellő juhaim és teheneim vannak velem; ha a járásban fölötte kifárasztom őket, a nyájak egy nap mind elhullanak.
   ¹⁴Menjen az én uram az ő szolgája előtt, és én lassan követem nyomdokait, a mint látom, hogy gyermekeim bírják, míglen uramhoz jutok Szeirbe.
   ¹⁵Felelé Esau: Kérlek tehát, hogy a velem levő népből legalább útitársaid maradjanak. Nem szükség, úgymond, csak azon egy kell nekem, hogy kedvet találjak, uram, színed előtt.
   ¹⁶Visszatére tehát Esau még az nap Szeirbe, azon úton, melyen jött vala.
   ¹⁷És Jákob Szókotba méne; a hol házat építe, és sátorokat állíta, nevezvén azon hely nevét Szókotnak azaz sátoroknak.
   ¹⁸És átméne Sálembe, a szikemiták városába, mely Kanaán földén vagyon, miután visszatért szíriai Mezopotámiából; és azon város mellett lakék.
   ¹⁹És megvevé azon földrészt, melyen sátorokat vont vala, Hémornak, Szikem atyjának fiától, száz bárányon.
   ²⁰És oltárt emelvén ott, azon segitségűl hivá Izrael erős Istenét.