Krónika II. könyve

18 ¹Jósafátnak nagy • gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot † szerze Akhábbal.• rész 17,5.  † 1Kir. 18,18.  21,20.  
²Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele • Rámóth Gileádba.• 1Kir. 22,1-38.  
   ³Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban.
   ⁴Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél • még ma az Úr beszéde után.• 2Kir. 3,11.  12.  
   ⁵És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.
   ⁶És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, • hogy attól is tudakozódhatnánk?• 1Kir. 22,7-9.  
   ⁷És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!
   ⁸Szólíta azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.
   ⁹És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind • prófétálnak vala ő előttök.• vers 5.  
   ¹⁰Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, • a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted őket!• 1Kir. 22,11.  
   ¹¹A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.
   ¹²A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.
   ¹³Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem • nékem mondánd!• 4Móz. 22,38.  24,13.  
   ¹⁴Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.
   ¹⁵És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?
   ¹⁶Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ő házához békességben.
   ¹⁷És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót • jövendölni, hanem rosszat?• vers 7.  
   ¹⁸Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az • ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani.• Dán. 7,10.  
   ¹⁹És monda az Úr: Kicsoda • csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.• 1Kir. 22,20.  
   ²⁰Akkor eljöve egy • lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?• 1Kir. 22,21.  
   ²¹És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.
   ²²Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét • ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.• vers 10.  11.  Ésa. 19,14.  
   ²³Akkor oda lépett Sédékiás, • a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana?• vers 10.  Ján. 18,22.  
   ²⁴Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába • mégy, hogy elrejtőzhessél.• 1Kir. 22,25.  
   ²⁵Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához.
   ²⁶És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöczbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, • míg békességgel megjövök.• 1Kir. 22,27.  
   ²⁷És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, • akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!• vers 16.  5Móz. 18,21.  22.  
   ²⁸És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.
   ²⁹És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az ő ruháját, és menének viadalra.
   ³⁰Siria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen.
   ³¹És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr • megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle;• 1Kir. 22,32.  33.  
   ³²Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.
   ³³Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a • táborból, mert megsebesültem.• 1Kir. 22,34.  37.  38.  
   ³⁴És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.